Veszélyeztetheti a jövőbeli emberi űrmissziókat a sötét anyag
Hatalmas mértekkel rendelkezik a Tejútrendszer, és elképzelhetetlen mennyiségű sötét anyagot rejt magában, ami kihatással lehet a csillagközi térben közlekedő űrszerkezetekre is.
Twenty20
Edward Belbruno és James Green tudóspáros legutóbbi tanulmányából kiderült, a galaxisunkban lévő sötét anyag összesített ereje elég jelentős ahhoz, hogy befolyásolja az űrhajók mozgását; elmondásuk szerint a Pioneer és New Horizons űrszondák is érintettek lehetnek.
Amikor egy aszteroida, üstökös vagy akár egy űrhajó a Nap körül kering, központi csillagunk gravitációja az elsődleges erő a mozgásukban. A Plútón túl az egész Naprendszer számít fő gravitációs tényezőnek, még a bolygórendszer peremén található ősi kőzetfelhőben, a Kuiper-övben is.
Green és Belbruno bebizonyították, hogy a Tejútrendszer gyakorlatilag kumulatív gravitációs erővel rendelkezik, meglepő módon azonban a túlnyomó többségét a galaxis korongja és úgynevezett csillaghalója generálja, és bár bennük meglehetősen kicsi a sötét anyag össztömege, halmozottan összeadódhatnak, hosszú távon pedig jelentősen módosíthatják az űreszközök mozgási pályáját.
A közönséges anyag a világegyetem teljes energiájának 5 százalékát teszi ki, míg sötét anyag esetében 25 százalékról beszélhetünk.
A Tejútrendszerben a sötét anyagot a galaxis forgási körmozgásának megfigyelésével mérik, mégpedig a galaktikus középpont körül. A sugárirányú távolsághoz viszonyított sebességének nyomon követése során a közelmúltban kimutatták, hogy a galaxis forgási sebessége kiegyenlítődik, ahogy távolodunk a centrumtól.
Ez az oka annak, hogy még a középponttól rendkívül messze repülő űreszközökre is hatással lesz a galaxisunkban lévő sötét anyag gravitációs ereje – csakúgy, mint minden más objektumra, függetlenül a radiális távolságtól.
