Pszichedelikus sörrel befolyásolták egymást a középkori emberek
Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint egy ősi dél-amerikai civilizáció sörszerű italokat pszichoaktív drogokkal „fűszerezett” azzal a céllal, hogy fenntartsák a társadalmi kohéziót és új kötelékeket kovácsoljanak a környező közösségekkel.
Twenty20
A wari civilizáció a perui Andokban virágzott Kr.u. 500 és 1000 között; az új kutatás pedig a Quilcapampa néven ismert wari előőrsnél nemrégiben talált régészeti leletekből született. Az ásatások bizonyítékokat mutattak arra, hogy a wariak nagy mennyiségben főzték chicha nevű sörszerű alkoholos italt, ami a régió számos ősi civilizációjában elterjedt, az viszont szokatlan, hogy hallucinogén anyaggal ízesítették.
A chicha főzéséhez használt növények nyomai mellett az ásatások során vilca magok nyomaira is fény derült, amelyek köztudottan bufotenin nevű pszichoaktív anyagot tartalmaznak.
A vilca hagyományos felhasználása általában a porrá zúzott magok elszívását vagy belélegzését jelenti. Érdekes módon azonban a Quilcapampa lelőhelyen nem találtak dohányzásra vagy szippantásra alkalmas eszközöket, ehelyett a vilca nyomait a chicha főzésére utaló eszközök közelében találták.
Az új tanulmány talán legérdekesebb aspektusa az a kérdés, hogy a wariak miért használtak éppen ilyen módon pszichoaktív drogokat. A kutatás vezetője, Matthew Biwer szerint a pszichoaktív szer alkalmazásmódja különbözik attól, ahogyan a korábbi ősi civilizációk használták a hallucinogén drogokat.
A hallucinogén anyagokat általában csak néhány kiválasztott személy fogyasztotta, hiszen a drogfogyasztás gyakran szertartásos volt, erős spirituális alapokkal, így a wariak esetében is feltételezhető, hogy a hallucinogén sört nagyszabású közösségi események és rituálék során itták.
A vilca sör jelenléte arra utal, hogy erős társadalmi kapcsolatok kialakítására használhatták a peremközösségekkel, így talán a wari birodalom katonai erő nélküli terjeszkedésének egyik módjaként is alkalmazhatták.
Biwer és munkatársai azt feltételezik, hogy a vilca ismerete valószínűleg a wari társadalom elit tagjainak kiváltsága volt. A növény nem található meg a Quilcapampa környéki régióban, valójában csak több száz kilométerre lévő helyekről lehetett betakarítani, ami azt jelenti, hogy a droggal felturbózott wari lakomák által generált élményeket nem lehetett könnyen megismételni.
