Rossz hírekkel szolgálhat egy közeli csillag kitörése az emberiség jövője szempontjából
A Földtől körülbelül 111 fényév távolságra lévő, Naphoz rendkívüli módon hasonlító csillag nemrégiben bekövetkezett robbanását aggasztónak tartják az asztronómusok.
NASA
A Nap belseje rendkívül forró, a hőmérséklet meghaladhatja akár a 15 millió Celsius-fokot is. Központi csillagunk elég masszív ahhoz, hogy a magjában a nukleáris fúzió folyamata fennmaradjon, ezért a könnyebb elemeket, például a hidrogént nehezebb elemekké alakítja, egészen az oxigénig, amely egyedülálló szerepet játszik a Földön való fennmaradásunkban.
Még több milliárd évbe fog telni, amíg a Nap elnyeli a Földet, de ez nem jelenti azt, hogy a bolygónkra nem lesz hatással a Nap viselkedése, ahogyan a csillag öregszik. Az egyik kulcsfontosságú égitest, az EK Draconis, amelyet a tudósok a Nap múltjának, jelenének és jövőjének betekintése kapcsán tanulmányoznak, a Földtől mintegy 111 fényévre található, és a G-típusú sárga törpecsillagok csoportjába tartozik.
Egyes becslések szerint az EK Draconis idősebb, mint a Nap, így nagyjából 50 és 150 millió év közé eshet a kora, ezáltal ha a feltételezések valóban igaznak bizonyulnak, bepillantást engedhetnek abba, hogyan nézhetett ki a Nap 4,5 milliárd évvel ezelőtt.
Egy új tanulmány szerint a Napunkhoz és az EK Draconishoz hasonló csillagok talán nem is olyan stabilak, mint eddig gondolták. A jelentésben egy hatalmas koronakidobódást (CME) írtak le, amely lényegesen nagyobb, mint bármilyen más jelenség, amit a Napunk képes volt lebonyolítani.
A koronakidobódások rendkívül energikus, erősen mágnesezett plazmasugarak kitörései, amelyek a Nap hatalmas mágneses mezőjének instabilitása miatt keletkeznek, és olyan nyalábokat képesek kibocsátani, amelyek pillanatok alatt 20 millió atombombának megfelelő energiát szabadítanak fel.
Amikor egy ilyen robbanás bekövetkezik, plazma halmazállapotban lévő forró gázok kerülhetnek az univerzumba, a Nap mágneses mezője pedig kilenghet. Végül ezek a túlhevült anyagok, amelyek hatalmas mennyiségű töltött részecskét tartalmaznak, több milliárd tonnányi mennyiségben távoznak a Nap felszínéről.
Félig-meddig ritkaságnak számít, hogy a töltött részecskék áramlásai frontálisan a Föld felé vegyék az irányt, de amikor ez valóban megtörténik, geomágneses viharokat okozhatnak, amelyek hatással vannak a világűrbe telepített műszereinkre és eszközeinkre. A töltött részecskék lökéshulláma összenyomhatja a Föld nappali mágneses mezőjét, végül mint egy megnyúlt gumiszalag, hatalmas energiával „pattanhatnak vissza”, tönkretéve mindent, ami az útjukba áll.
