Kiderült, pontosan mi állt a Velencei-tavi tömeges halpusztulás mögött
A Magyar Országos Horgász Szövetség kiadta hivatalos tájékoztatóját a csütörtökön bekövetkezett halpusztulással kapcsolatban.
MTI/Vasvári Tamás
Június 17-én virradóra néhány ponton kismértékű halpusztulás kezdődött a Velencei-tó területén. A tapasztalt sajnálatos, de nem egyedi jelenségről számos lakossági bejelentés érkezett a MOHOSZ felé a tóért aggódó horgász- és nem horgásztársaktól egyaránt; ugyanakkor most, a turisztikai főidényben több közösségi csoport, médium szenzációhajhász módon, a tények elferdítésének szándékával kommunikációjával egyben veszélyezteti is a Velencei-tó helyi turisztikai szolgáltatóinak lehetőségeit – olvasható a közleményben.
A hiteles tájékoztatás érdekében a MOHOSZ OHSZK és a Velencei-tavi Kirendeltség ismertetni kívánja a jelenlegi helyzetet, s egyben a tárgyban valamennyi médiumot e formában kívánja tájékoztatni, kérve a közlemény pontos átvételét.
A Kirendeltség a jelenséget észlelve azonnal megkezdte az elhullott halak begyűjtését és azonosítását, kapcsoltan a helyi vízügyi igazgatósággal, valamint az Állatorvostudományi Egyetem halegészségügyi laborjával együttműködve a több pontos vízminőségi és halélettani mintavételezést.
Megállapításra került, hogy az eddig elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszeg. Június 18-án délig összesen 200 kg hal került begyűjtésre és ártalmatlanításra. Tény, hogy még nem állt meg teljesen az elhullás, így jelenleg a még tóban lévő haltetem mennyisége hozzávetőlegesen ugyanennyi, melynek összegyűjtése ugyanúgy folyamatosan történik, mint valamennyi korábbi esetben.
Az első vizsgálati eredmény szerint a halakkal egyértelműen lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett. A természetes, vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül.
A relatív oxigénhiány normál esetben nem lett volna letális a halak számára, azonban az általában áprilisban ívó halak csak június közepén kezdtek el ívni, miközben a természetben hozzávetőlegesen 2 hét alatt zajlott le egy olyan biológiai folyamat, amely normál időjárás esetében legalább két hónap alatt történik meg.
A rohamosan felmelegedő vízben leívó, majd újra táplálkozni kezdő, ívástól legyengült állapotban lévő halat valószínűsíthetően hirtelen érte egy olyan oxigénhiányos sokkhatás, amelyből az elpusztult egyedeknek már nem volt visszaút.
A relatív oxigénhiány kialakulásában döntő szerepet játszott a hirtelen felmelegedés és napsütés hatására berobbanó algaállomány éjszakai oxigénfogyasztása és a szélcsendes időjárás is.
Megdöbbentő, hogy bő egy hét alatt 15 fokról 25 fokra növekedett a vízhőmérséklet, sőt a mintavételek során a felszín-üledék felett a Német-tisztáson 28,7-28,8 °C közötti értékeket mértek a szakemberek.
A készenlét, a monitoring a jövőben is folyamatos lesz, változás esetén haladéktalanul tájékoztatjuk a közvéleményt. Zárásul fontos kiemelni a következőket. Az elpusztult halmennyiség – bár a látvány horgász szemmel különösen szívfájdító – egyáltalán nem számít jelentősnek a tó halállománya arányában, azonban a tó alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyiségének ismeretében egy tartósan aszályos, hőhullámos időszak esetén akár további kisebb, lokális halpusztulásra is számítani kell a nyár folyamán, de ennek megelőzése egy ilyen kiterjedésű vízterület esetében ismereteink szerint egyáltalán nem lehetséges.
A Velencei-tó vízminősége a fürdési, vízisport és egyéb rekreációs igénybevételi szempontok, az emberi igénybevétel oldaláról jelenleg kiváló, így korlátozást, azonnali beavatkozást nem igényel, tehát minden adott egy önfeledt nyári Velencei-tavi pihenéshez.
