A teljes összeomlás szélén áll Mianmar egészségügyi rendszere

Lun Za En főnővér a Reuters hírügynökség kérdésére elmondta, hogy a kórházban nincsen megfelelő mennyiségű oxigén, orvosi felszerelés, elektromos áram, orvos és mentő – betegeiknek valódi ellátás helyett szép szavakat és némi paracetamolt tudnak kínálni. 

A kórházi ellátások azután omoltak össze, hogy számos orvos és ápoló csatlakozott a Polgári Engedetlenségi Mozgalomhoz a juntával szembeni ellenállás első soraiban – az első sorokban pedig sokszor vált véressé a helyzet a hatóságok erőszakos, aggresszív fellépése miatt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 13 egészségügyi dolgozó életét vesztette, és további 179 orvost, ápolót, intézményt pedig megtámadtak a junta által irányított erők. Stephan Paul Jost, a WHO mianmari képviselője elmondta, hogy ez csaknem a fele az egész világon történt hasonló támadásoknak idén. 

Mintegy 150 egészségügyi dolgozót letartóztattak, és több száz orvos és ápoló ellen letartóztatási parancsot, körözést adtak ki. 

Egy ranguni izolációs központ alkalmazottja elmondta, hogy minden egészségügyi specialista csatlakozott a Polgári Elégedetlenségi Mozgalomhoz. Hozzátette: ez végül is nem probléma, hiszen a koronavírus-tesztközpontokban sem dolgozik senki, így nem végzik el a vizsgálatokat sem. 

A puccs előtti héten az elvégzett koronavírus-tesztek száma az országban átlépte a 17 ezres napi átlagot – a puccs napját követő egy hétben ez 1200-ra esett vissza. 

Mianmarban több mint 3200-an vesztették életüket koronavírus okozta megbetegedés következtében, és több mint 140 ezer esetről szólnak a jelentések, bár a tesztelés hiánya miatt ezek a számok valószínűleg jelentősen magasabbak a puccs óta.

Az egészségügyi rendszer összeomlása különös aggodalomra ad okot a környező országokban, például Indiában és Thaiföldön végigsöprő koronavírus-variánsok miatt. A még munkába álló egészésügyi dolgozók attól tartanak, hogy jelenleg a magas fertőzőképességgel rendelkező B.1.617.2 terjed, bár ezt a felszerelések és munkaerő hiányában nem tudják megerősíteni. 

Lun Za En nem hajlandó magára hagyni a betegeket, így úgy döntött, nem csatlakozik az engedetlenségi mozgalomhoz, a sztrájkhoz. 

Néhány sztrájkoló orvos nem adta fel teljesen a gyógyítást, szerte Mianmarban földalatti klinikákat állítottak fel, hogy elláthassák a betegeket. A mianmari Vöröskereszt három kórházat hozott létre Rangunban, és szinte azonnal több tucat páciens érkezett hozzájuk segítségért.

Bár a katonai kórházak megnyitották a civilek előtt a kapuikat, nem nagy a kereslet irántuk: sokan megtorlástól és büntetésektől tartanak.