Gyógyszerekkel mérgezik a ritka európai keselyűket

Szakértők megerősítették, hogy egy nemrégiben jóváhagyott állatgyógyszer okozta egy keselyű halálát Spanyolországban. A természetvédők szerint az eset csak a jéghegy csúcsa lehet, és figyelmeztetnek arra, hogy a gyógyszer sok európai keselyűt eltüntethetnek, és károsíthatja a rokon fajokat, beleértve a szirti sasokat is.

A diklofenák gyulladáscsökkentőt már betiltották Indiában, Pakisztánban, Nepálban és Bangladesben, miután kiderült, hogy a gyógyszerrel kezelt szarvasmarha tetemét fogyasztó keselyűk halálát okozta. Több tízmillió keselyű pusztult ily módon, egyes fajok állománya pedig döbbenetes mértékben, 99,9 százalékkal fogyatkoztak meg Dél-Ázsia egyes részein. Soron kívül Jelentős mennyiségű hó esett reggel óta: Pilisszentkereszt tartja a rekordot 22 centiméterrel

Ennek ellenére a diklofenákot Spanyolországban és más európai országokban is jóváhagyták, mivel a gazdák, a gyógyszergyárak és a szabályozó hatóságok azzal érveltek, hogy a szarvasmarha tetemeket Európában másképp kezelik, mint Indiában.

„Most bebizonyosodott, hogy ez az állítás téves” – mondta John Mallord, a Királyi Madárvédelmi Egyesület munkatársa. „Megállapítást nyert, hogy a spanyolországi Boumort Nemzeti Vadászrezervátumban élő fiatal keselyű diklofenák-mérgezésben pusztult el.”

„Ez egy rendkívül aggasztó fejlemény. Számos keselyű táplálkozhat ugyanazon szarvasmarha tetemen, és ha az szennyezett a gyógyszerrel, mindegyik madarat megöli, mindezt egyetlen tetemből. Ez valószínűleg sokszor megtörtént már, rengeteg keselyű pusztult el.

Európában többféle keselyűfaj is honos, köztük a szakállas, az egyiptomi, és a fakó keselyű. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy a diklofenák nemcsak a keselyűket pusztítja el, de végzetes is az Aquila nemzetség madaraira, amelyek tagjai között szerepel a szirti sas és a spanyol parlagi sas. Mára megközelítőleg csak 300 pár spanyol császári sas maradt.

„A Spanyolországban talált bizonyítékok sajnos megerősítik, amire csaknem egy évtizede figyelmeztettünk” – mondta Iván Ramírez, a BirdLife International természetvédelmi csoportból. „A keselyűk haldokolnak az állatgyógyászati ​​diklofenák-mérgezés miatt, és ez már komolyan befolyásolhatja a populáció alakulását. Abszurd továbbra is ragaszkodni a veszélyeztetett fajokat elpusztító gyógyszer engedélyezéséhez, ha rengeteg más biztonságos és olcsó alternatíva is rendelkezésre áll Európában.”

Dél-Ázsiában, a diklofenák 20. század végén történt bevezetése által leginkább érintett keselyűfajok közé tartoztak a hosszúcsőrű, és a keleti fehérhátú keselyűk is. A fehérhátút egykor a világ leggyakoribb nagy ragadozó madarának gondolták, sok milliós populációjával, ám 2016-ra állományuk 10 ezer körülire csökkent.

Ezek a pusztító populációs csökkenések jelentős ökológiai hatásokkal jártak, Indiában, Nepálban és Bangladesben az elhullott szarvasmarhákat keselyűk nélkül hagyták bomlásnak indulni. Ezt követően vadon élő kutyák csoportjai jelentek meg az ökológiai hiányosság pótlására, ennek következtében azonban a veszettség kockázata is megnőtt. Hasonlóképpen megnőtt a varjak populációja, ami megnövelte annak kockázatát, hogy a fertőzések átkerüljenek tőlük a baromfira, onnan pedig az emberekre.

Ennek a hihetetlen mértékű állományi csökkenésnek köszönhetően Indiában 2006-ban betiltották a diklofenák-tartalmú gyógyszerkészítmények használatát (bár csekély mennyiségben még mindig kapható a patikákban), mindazonáltal a korábbi ökológiai hatás ellenére Spanyolországban és Olaszországban is engedélyezték állatorvosi célokra történő felhasználásra – írja a The Guardian.

„Európa keselyűinek túlnyomó része Spanyolországban található … azt mondták nekünk, hogy a diklofenák nem fenyegeti őket. Most egyértelmű bizonyítékokat találtunk, amelyek azt mutatják, hogy ez nem így van. Tekintettel arra, hogy a szarvasmarhákon alkalmazható gyógyszerre tökéletesen jó és biztonságos alternatívák léteznek, itt az ideje, hogy Európában sürgősen betiltsák a diklofenák állatorvosi felhasználását” – fogalmazott Malord.