Magas kockázattal kaphatnak szívinfarktust a fizikailag kimerült férfiak

Dr. Dmitriy Panov, a tanulmány szerzője, az Orosz Novoszibirszk Citológiai és Genetikai Intézetének munkatársa úgy fogalmazott, a kimerültség túlzott fáradtságra, a demoralizáció érzésére és a fokozott ingerlékenységre utal, különösen akkor, ha nem képesek alkalmazkodni a pszichológiai stresszorok tartós kitettségéhez.

Ez a tanulmány megvizsgálta a vitális kimerültség és a szívinfarktus kockázata közötti kapcsolatot azoknál a férfiaknál, akiknek kórtörténetében nem szerepel szív- és érrendszeri betegség. A tanulmány az Egészségügyi Világszervezet (WHO) MONICA projektjének adatait használta fel, melynek keretében 1994-ben 657 25–64 éves férfit vontak be a kutatásba Novoszibirszkben. Soron kívül Így változik a boltok nyitvatartása október 23-án

A vitális kimerültség tüneteit a kiindulási ponton értékelték a MASTA protokoll által elfogadott Maastrichti Kimerültség Kérdőív segítségével, ezt követően a résztvevőket a kimerültség szintje szerint osztályozták: kiegyensúlyozott, közepesen kimerült vagy nagyon kimerült. A résztvevőket 14 éven keresztül követték nyomon a szívroham előfordulásának monitorozása miatt.

Összességében a férfiak kétharmada (67 százalék) nagy mértékű kimerültséggel küzdött, (15 százalékuk magas, 52 százalékuk mérsékeltebb arányban), míg 33 százalékuk nem volt érintett. A magas vérnyomású férfiak közel háromnegyede (74 százalék) küzdött vitális kimerültséggel – 58 százalékban magas, 16 százalékban mérsékelt arányban.

A kutatók elemezték az összefüggést a kiindulási vitális kimerültség és a szívroham kockázata között, a férfiak teljes csoportjában. A vitális kimerültséggel nem rendelkezőkhöz képest a mérsékelt vagy magas szinttel rendelkező férfiaknál 2,7-szer nagyobb volt a szívroham kockázata öt éven belül, és 2,25-szer nagyobb a kockázata 10 éven belül, továbbá 2,1-szer nagyobb volt a kockázatuk 14 éven belül.

Amikor az elemzést a társadalmi tényezők (iskolai végzettség, foglalkozás és családi állapot) és az életkor alapján kontrollálták, a vitális kimerültség hatása a szívroham kockázatára csökkent, de statisztikailag szignifikáns maradt. Például a vitális kimerültséggel nem rendelkezőkhöz képest, a közepes vagy magas kimerültségi szinttel rendelkező férfiak 16 százalékkal nagyobb valószínűséggel kaptak szívinfarktust a 14 évig tartó tanulmány alatt, mint azok, akiket nem a társadalmi tényezők és az életkor alapján csoportosítottak.

A kiigazított elemzés szerint a vitális kimerüléssel járó szívroham kockázata magasabb volt a nőtlen, elvált és özvegy férfiaknál, a házas férfiakhoz képest – a kockázati arány itt ugyanis 3,7; 4,7; 7,0 volt. A kimerültséggel járó szívroham kockázata 2,2-szer nagyobb volt az általános iskolai végzettségűeknél, mint az egyetemi végzettségű férfiaknál. A középkorú férfiakat azonban szemmel láthatóan komolyabban érintette a szívinfarktus kockázata, mint a fiatalabbakat: a 24-34 évesekhez képest a kimerüléssel járó szívroham kockázata a 45-54 éveseknél 3,8-szorosa volt, míg az 55-64 éveseknél 5,9-szerese.

A családi állapot, valamint a kimerültség és a szívroham kapcsolatára gyakorolt ​​hatásokról Dr. Panov azt mondta: „Az egyedüllét kevesebb társadalmi támogatást sejtet, amelyről korábbi tanulmányaink alapján tudjuk, hogy a miokardiális infarktus és a stroke független kockázati tényezője.”

A szakember megjegyezte, az eredmények azt a mintát mutatják be, mikor a társadalmi hátrányok a vitális kimerültséghez szorosan kapcsolódnak, amely a szívbetegségek nagyobb kockázatával jár, melynek felmérésekor figyelembe kell venni a kimerültség és az esetleges kardiovaszkuláris betegségek kapcsolatát is.

Az otthoni és munkahelyi közérzet javítására, valamint a stressz csökkentésére irányuló erőfeszítések hozzájárulhatnak a vitális kimerültség csökkentéséhez. A közösségi csoportokba való bevonás az egyik módja a társadalmi támogatás növelésének és a stressz elkerülésének, tehát egészséges életmóddal összekapcsolva ezeknek az intézkedéseknek előnyösnek kell lenniük a szív egészsége szempontjából.