Ha ezt a 6 tünetet tapasztalod magadon, esélyes, hogy tüdőfibrózisban szenvedsz
Az alattomos betegség következtében a tüdő kötőszövetében gyulladás és hegesedés alakul ki, mely megnehezíti a szervezet oxigénellátását, valamint az érintett légzését is.
Fotó: Twenty20
Habár a betegség eleinte nem jár tünetekkel, vagy ha mégis, akkor kifejezetten enyhék, a tüdőfibrózis az idő múlásával egyre erősödő tüneteket produkálhat, a rossz hír pedig az, hogy ez egy tartós és visszafordíthatatlan állapot, s annak ellenére, hogy léteznek terápiák a kezelésre, sok esetben idővel csak rosszabbodik a helyzet.
Az idő múlásával egyre erősödő tüdőfibrózisra utaló tünetek pedig a következők:
- légzési nehézség,
- légszomj,
- száraz köhögés,
- kékes bőrszín,
- étvágytalanság,
- a körmök alakjának ellaposodása – „dobverő ujjak”.
A tüdőfibrózis első tüneteinek felismerése nem egyszerű feladat, az esetek többségében pedig sajnos csak hónapok múltán diagnosztizálják a betegséget, ráadásul a pontos diagnózis megállapításához megannyi vizsgálatot el kell végezni, köztük
- spirometriás mérést,
- szaturáció mérést (a vér oxigénszintjének értéke),
- a tüdő diffúziós kapacitásának (az oxigén és a szén-dioxid cseréjének képessége) mérését, nagy felbontású CT vizsgálattal.
Szervezetünk működéséhez szükségünk van oxigénre, mely a tüdő segítségével jut el a vérbe, onnan pedig a test sejtjeihez jut el, azonban ha a tüdő hegesedésnek indul, a folyamat megakad, ez pedig nagyban megnehezíti a beteg életét, sőt, mindennapi tevékenységét is.
A legelső gyanús tünet a száraz köhögés lehet, mely a tüdőszöveten keletkezett hegek és gyulladás miatt alakul ki, a következő pedig a légszomj, mely gyakran szorongást okozhat a betegnél, mivel azt érezheti, hogy fullad, ezzel pedig szintén korlátozva van a mindennapi tevékenységekben.
Annak érdekében, hogy a tüdőfibrózisban szenvedők élete egy kicsit könnyebb legyen, érdemes megfogadni pár tanácsot: a legfontosabb és legnyilvánvalóbb a testmozgás, hiszen ezzel több oxigénhez juthat a szervezet, de fontos, hogy a beteg rendszeresen ellenőrizze véroxigén-szintjét, valamint az is előnyös, ha társaságban végzi a sporttevékenységet.
Ezen felül kifejezetten lényeges szempont a helyes táplálkozás is, a lényeg pedig az, hogy a beteg elérje az ideális testsúlyt, tehát ne alakuljon ki sem túlsúly, sem pedig alultápláltság. Az étkezések elosztása is rendívül fontos, az orvosok azt javasolják, napi szinten 5-6 étkezésre érdemes felosztani a táplálkozást, a főétkezést minél hamarabb érdemes beiktatni, míg este 7 után már nem érdemes enni.
