A 80-1099-es oldalszámú gépet, mely az utolsóként gyártott U-2-es, repülésrajongók örökítették meg a kaliforniai Palmdale repülőteréről felszállva. A repülőgép külső megjelenése szembetűnően újszerű volt, „tisztának és frissnek” tűnt azokhoz képest, amik rendszeresen szolgálatban álltak.

A gép a Palmdale híres Plant 42-es üzemének 2-es részlegében esett át a teljes helyreállításon, mely az U-2 flotta programozott nagyjavításait (PDM) végzi. Az első próbarepülés egy-két órán át tartott, majd a gép visszatért a bázisra. A következő hetekben további tesztrepülések várhatók, mielőtt ismét teljes jogú tagja lehet az aktív flottának.

Történelmi gép hosszú pályafutással

A 80-1099-est eredetileg Lockheed TR-1A jelzéssel adták át 1989-ben, majd 1992-ben a flotta többi tagjához hasonlóan U-2R típusmegjelölést kapott, végül 1995-ben modernizálták U-2S szabványra. Szolgálati évei során több fontos bázison is megfordult, így például a brit RAF Fairfordban, a dél-koreai Osan légibázison, valamint az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra támaszponton.

Egy különleges emlék is kötődik a géphez: az EAA AirVenture Oshkosh rendezvényen adott interjúban Jon “Huggy” Huggins alezredes így emlékezett vissza: „Az Öböl-háború első napján repültem azzal a géppel egy nagy magasságú felderítő bevetésen, amikor az iraki légvédelem rakétairányító radarral befogott minket. Nem tudtuk biztosan, hogy kilőttek-e rakétát, mivel a kabinból semmit sem láttunk.”

Last one off the line, taking to the skies for the first time since 2008 pic.twitter.com/HmbON0LGCV

— TaskForce23 (@Task_Force23) August 20, 2025

A végzetes 2008-as baleset és a hidrazin veszélyei

A repülőgépet 2008-ban érte súlyos károsodás, amikor az Al Dhafra bázison karbantartás közben tűz ütött ki. A lángokat az váltotta ki, hogy véletlenül működésbe hozták az sürgősségi indító rendszert (ESS), amely rendkívül mérgező és gyúlékony hidrazint használt.

Az amerikai légierő személyzete ugyan megpróbálta megjavítani a gépet, az első kísérletek sikertelenek voltak, így a repülőt a georgiai Robins légibázisra szállították, ahol földi oktatási célokra használták. Végül 2018-ban döntés született arról, hogy a Lockheed Martin mérnökei megkezdik az újjáépítést Palmdale-ben.

A hidrazin – bár létfontosságú a vészhelyzeti hajtómű-indításnál – rendkívüli veszélyeket hordoz, ezért szigorú biztonsági előírások mellett kezelhető.

Érdekességek az U-2-ről

Téma	Részletek
Utolsó gyártott U-2	80-1099, 1989-ben adták át
Modernizálás	1995-ben U-2S szabványra emelték
Súlyos baleset	2008-ban hidrazin-tűz Al Dhafra bázison
Újjáépítés helyszíne	Plant 42, Palmdale, Kalifornia
Várható kivonás	2026, de további halasztás lehetséges

A U-2 jövője kérdése

Az The Aviationist részletesen számolt be az eseményről, és bár a U-2 hivatalos kivonását 2026-ra tervezik, a 80-1099 újjáépítése és repülőképes állapotba hozása azt sugallhatja, hogy az Egyesült Államok mégsem mond le teljesen a típus képességeiről.

A U-2 továbbra is fontos eszköz lehet, hiszen bár a műholdak átvették a magaslati fotófelderítés feladatát, a gép rugalmassága – vagyis az, hogy repülés közben is módosítható a feladata és pályája – olyan előnyt biztosít, amit a műholdak nem tudnak megadni.