Május 5-én, Ferenc pápa temetését követő kilencnapos gyászidőszak lezárulta után kezdetét veszi az új egyházfő megválasztásának folyamata, a konklávé. A bíborosoknak ilyenkor – a hagyományok szerint – teljes elzártságban kell dönteniük az új pápa személyéről, minden kapcsolatot megszakítva a külvilággal.

Ez a hagyomány évszázadokra nyúlik vissza, s nem minden esetben zajlott zökkenőmentesen.

A leghosszabb pápaválasztás három évig tartott

A történelem leghosszabb konklávéja a 13. század közepén zajlott: 1268-ban kezdődött, s csak 1271-ben ért véget, amikor végül X. Gergelyt megválasztották. A döntés annyira elhúzódott, hogy a helyi lakosok – a folyamat felgyorsítása érdekében – leszedték a tetőt az épületről, ahol a bíborosok tanácskoztak, és az étkezést is kenyérre és vízre korlátozták.

A késlekedés tanulságaként Gergely pápa később szigorú szabályokat vezetett be: ha a konklávé három napnál tovább húzódik, a bíborosok csak napi egy étkezést kapnak, nyolc nap után pedig már csak kenyeret, vizet és bort.
Noha a mai konklávé résztvevői sem számíthatnak luxusvacsorákra, az éhezés már nem fenyegeti őket – a döntés meghozatalához szükséges időtől függetlenül.

A leggyorsabb választás órák alatt zajlott le

A legrövidebb konklávé szintén igen figyelemre méltó: 1503-ban II. Juliust néhány óra leforgása alatt választották meg – mindezt úgy, hogy a pápaválasztásra vonatkozó szabályok akkor már minimum 10 napos várakozási időt írtak elő.

A 13. században még nem volt ilyen korlátozás, s előfordult, hogy az új egyházfőt az elődje halálának napján választották meg. A 10 napos szabály célja az volt, hogy a távolabb élő bíborosoknak is legyen idejük Rómába érkezni. A mai konklávéknál már szigorúan szabályozott keretek között zajlik a folyamat – még ha a döntés időtartama ma is kiszámíthatatlan.