Megkezdődött a vatikáni pénzügyi botrány történelmi pere

Egy átláthatatlan és veszteséges ingatlanügylet, amelyet alapítványi pénzekből fizettek – ez az, ami a pénzügyi botrány központjába került. A vatikáni ügyészek a tíz vádlott esetében, akik között befolyásos londoni pénzemberek és egyházi dolgozók is vannak, különböző bűncselekmények, mint sikkasztás, csalás és egyéb korrupciós bűncselekmények merültek fel.

Egyelőre nem tudni, hogy Angelo Becciu korábbi bíboros, aki egykoron a második legbefolyásosabb embere volt az egyháznak, meg fog-e jelenni a tárgyaláson. A 73 éves exbíboros ugyanakkor állítja, hogy ő is csak áldozata volt az egész ügynek. Soron kívül Novák Katalin nem igényelt magának lakást a lemondása után

Az egyház katasztrofális üzletet kötött egy 17 ezer négyzetméteres londoni ingatlan kapcsán Chelsea városrészben, ami Becciu tudomásával történhetett – írja az AFP. Becciu ellen többek között sikkasztás és hivatali visszaélés vád, az ingatlanügytől függetlenül ráadásul felmerült, hogy az egyház jótékonysági pénzeiből több 10 ezer eurót utalhatott át a testvére alapítványába.

Maga az a tény, hogy Becciu a vádlottak padján ül, azért is súlyos, mert egykoron ő volt Ferenc pápa jobb keze, akit maga az egyházfő rúgott ki a botrány kirobbanását követően. Ráadásul ő a legmagasabb rangú egykori egyházi tisztviselő, akit a vatikáni ügyészek megvádolnak.

Az ügy egyébként meglehetősen komplex, azonban az ügyészek szerint kétes és kockázatos befektetésekre fordították az egyház pénzét, körülbelül semmi komoly ellenőrzéssel, miközben különböző üzleteket kötöttek a vatikáni külügyminisztérium pénzügyi érdekeire tekintettel, amely talán a Vatikán legfontosabb hivatala, mivel a diplomáciáért felelős.

A 487 oldalas dokumentumot még a hónap elején hozták nyilvánosságra, ebben pedig minden benne van, mint egy bűnszervezetről szóló filmben: komoly banki átutalások, kollaboránsok közötti írásos üzenetek a lefoglalt telefonokra, titkos találkozók különböző luxushotelekben és még nagy zsák készpénzek is, amik birtokost cseréltek.

Az ügyészek megfogalmazása szerint az elsődleges vádlottak egy „szétrohadt ragadozó, de jól fizető rendszer részesei voltak, amely azért volt lehetséges, mert akinek ellenőrizni kellett volna ezeket az ügyeket, azok szándékosan félrenéztek, amely miatt egyértelműen bűnrészesek”.

Ferenc pápa egyik fő ígérete volt 2013-ban, amikor pápává választották, hogy kitakarítja az egyház pénzügyeit, ami az elmúlt évtizedek során számos alkalommal volt botrány középpontja. Ferenc például korábban megfosztotta a külügyi titkárságot attól, hogy ellenőrizze a saját pénzügyeit, ezt másokra bízta.

A mostani ügy még 2013-ra vezethető vissza, amikor a titkárság 200 millió dollárt vett fel kölcsönként, elsősorban a svájci Credit Suisse banktól. Ezt a pénzt részben egy olasz-svájci üzletember, Raffaele Mincione által vezetett luxemburgi befektetési alapba tették, amelynek nagyjából feléből részvényeket, a másik feléből pedig a londoni épületet vették.

Mincione viszont a Szent Szék pénzét arra használta, hogy nagyon kockázatos befektetéseket végezzen, amely felett az egyháznak semmi irányítása nem volt. A külügyi titkárság 2018-ra már több millió eurót vesztett és ki akart szállni az üzletből, melynek érdekében Gianluigi Torizt bízták meg.

Torzi feladata az lett volna, hogy megvásárolja a szóban forgó londoni épület hátralevő részét és szakítsa meg a kapcsolatot Mincionéval, az ügyészek beszámolója szerint azonban ehelyett csatlakozott a svájci-olasz üzletemberhez.

Torzi állítólag ezt követően meggyőzte az egyházat, hogy adjanak Mincionénak 40 millió eurót annak érdekében, hogy kivásárolják az üzletember részesedését a londoni ingatlanból, azonban titokban beillesztett a szerződésbe egy klauzulát, amelynek köszönhetően övé lett az épület irányítása.

Torzit azzal vádoltak meg, hogy ezt követően 15 millió eurót követelt, hogy lemondjon az irányítási jogról. Ráadásul az ügyészek szerint Mincione és Torzi átverését Enrico Crasso, a titkárság korábbi pénzügyi tanácsadója és Fabrizio Tirabassi korábbi dolgozó segítette, akiket csalással vádolnak.

Az ügyben továbbá érintett még a Vatikán pénzügyi szabályozószervének két korábbi vezető tisztviselője, köztük Rene Bruelhart, aki egy svájci ügyvéd és a szerv korábbi vezetője, aki az ügyészek szerint nem tett eleget azért, hogy megvédje a titkárság pénzügyi érdekeit.