A felfedezést az Ocean Exploration Trust kutatócsoportja jelentette be, miután egy tengerfenék-térképező művelet során körülbelül 675 méter mélységben rábukkantak a hajórészre a Salamon-szigetek Iron Bottom Sound nevű térségében.

A kutatók azonosítása szerint a mintegy 46 méter hosszú, vastag tengeri növényzettel borított roncsdarabot egyértelműen a USS New Orleans-hoz lehet kötni, mivel még mindig felismerhetők voltak rajta festéknyomok és egy gravírozott horgony, ami a hajó eredeti azonosító jegyeit viselte.

„Ezt a felvételt valós időben szakértők százai vizsgálták világszerte, és közös erőfeszítéssel sikerült egyértelműen beazonosítani a leletet” – fogalmazott Daniel Wagner, az Ocean Exploration Trust vezető tudósa a National WWII Museum közleménye szerint. „A felfedezés rávilágít arra, hogy milyen erő rejlik a tudományos együttműködésben és a különböző technológiák együttes alkalmazásában.”

Sokan odavesztek a támadásban

Az orr-részt 1942. november 30-án egy japán „Long Lance” torpedó szakította le a New Orleans-ról a Tassafaronga-i csata során. A támadás következtében a hajó egyharmada semmisült meg, a fedélzeten tartózkodó 182 amerikai tengerész életét vesztette. A történet különösen nagy visszhangot kap, ha figyelembe vesszük, hogy a hajó ennek ellenére nem süllyedt el.

A túlélők rendkívüli bátorsággal és leleményességgel stabilizálták a sérült hajót, sőt, kókuszfákból készült rudakkal támasztották ki azt, hogy sikerüljön elvontatni egy közeli kikötőbe, majd onnan hátramenetben hazajuttatták az Egyesült Államokba végleges javításra – írja a New York Post.

Samuel J. Cox, az Egyesült Államok Haditengerészetének Történelmi és Kulturális Parancsnoksága igazgatója is megszólalt. „Minden ésszerű számítás szerint ennek a hajónak el kellett volna süllyednie, de a legénység hősies kármentő munkájának köszönhetően a USS New Orleans a legsúlyosabban sérült amerikai cirkáló lett a második világháborúban, ami túlélte a támadást. A hajó orrának megtalálása lehetőséget teremt arra, hogy újra emlékezzünk arra az áldozathozatalra, melyet a legénység tanúsított azon az éjszakán, ami az amerikai haditengerészet egyik legsötétebb fejezete volt.”