„Minden másodpercben bombázták az Azovsztalt, miközben a kutyák ugattak, a gyerekek pedig sikoltoztak”
A menekültek közül néhányan megosztották, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az acélgyárban, valamint mélységes hálájukat fejezték ki, amiért újra biztonságban lehetnek.
Fotó: A mariupoli Azovsztal acélműből kimenekített emberek a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjába érkeznek.
MTI/EPA/Roman Pilipej
A mariupoli üzemben tartózkodó civilek közül több mint 100 főt biztonságban evakuáltak, majd az ukrán fennhatóság alatt álló Zaporizssjába indultak, ahol a buszokról leszállva egy bevásárlóközpont parkolójában várták őket sátrakkal, meleg ételekkel és ellátmánnyal.
A csoport néhány tagja megosztotta tapasztalatait az elmúlt két hónap megpróbáltatásairól, ennek során elmondták, olyan helyzetekkel kellett megbirkózniuk, mint amikor gyertyafénynél tudtak csak főzni, a bombatámadások után üvegdarabokat szedegettek ki az ételeikből, emellett szőnyegeken kellett aludniuk.
Az 54 éves Elina Csibulenko arról is beszámolt, mekkora nehézséget okozott számukra az élelem- és vízszerzés, amely már jó ideje fogytán volt, elmondása szerint mégis az volt a legrosszabb, amikor közölték velük, a bunker nem élne túl egy közvetlen találatot.
„Minden másodpercben támadták az Azovsztalt, miközben a kutyák ugattak, a gyerekek pedig sikoltoztak. Ekkor megértettük, hogy ez a hely egy tömegsír lesz, ha egy bomba eltalálja az épületet” – mondta.
A robbanások hullámai a létesítményt teljes egészében megrázták, Anna Zaitsevát pedig a hat hónapos kisbabájával együtt a földre lökték. Úgy érezte, szörnyű volt az élet odabent, hiszen 70 emberrel húzták meg magukat egy szűkös helyen, a férfiaknak pedig az épületek között kellett mozogniuk, hogy vizet találjanak, amely veszélyes vállalkozás volt, az édesapja is megsebesült.
Szerencsére az apja felépült, ám a kimenekítés sem volt egyszerű, mivel elmondása szerint három kudarcba fulladt kísérlet is volt korábban. Egyszer mindannyian kimentek, ám a lövöldözés elkezdődött, így vissza kellett menekülniük a bunkerekbe, ennek következtében még óvatosabbak voltak.
Zaitseva attól félt, hogy végül hátra hagyják őket, s amikor rájött, hogy újra biztonságba kerültek Zaporizssjában, sírni kezdett. Őszintén mondott köszönetet a katonáknak, akik tápszert hoztak a gyermekének, valamint mindazoknak, akik a mentőakcióban vagy annak megvalósításában részt vettek – írta a The Guardian.
Anna, egy ukrán nő, aki csak a keresztnevén mutatkozott be, szintén köszönetet mondott mindenkinek a hősies munkájáért, valamint elmondta, mennyire örül, hogy ismét ukrán földön lehet két kisgyermekével, hiszen „mindvégig azt hitte, sosem jutnak majd ki onnan”.
