Több mint húsz évnyi csalódást keltő klinikai eredmény után biztató fordulatot hozott egy áttervezett rákellenes immunterápia, amelyet nem a véráramba, hanem közvetlenül a daganatba fecskendezve alkalmaztak, és már egy korai fázisú vizsgálatban is látványos daganatcsökkenést eredményezett.

A CD40-agonista antitestek csoportjába tartozó készítményekkel a kutatók régóta próbálják fokozni az immunrendszer daganatellenes aktivitását, mivel a CD40 receptor aktiválása erőteljes immunválaszt indíthat el, ugyanakkor az eddigi humán vizsgálatok csupán mérsékelt hatékonyságot mutattak, miközben súlyos mellékhatások, köztük kiterjedt gyulladás, veszélyesen alacsony vérlemezkeszám és májkárosodás jelentkeztek még alacsony dózisok mellett is.

Tízszer hatékonyabban indította be a daganatellenes immunválaszt

A Rockefeller Egyetem kutatócsoportja Jeffrey V. Ravetch vezetésével 2018-ban számolt be arról, hogy sikerült módosítaniuk egy ilyen antitest szerkezetét, amit 2141-V11 néven fejlesztettek tovább, és amely a laboratóriumi vizsgálatok alapján mintegy tízszer hatékonyabban indította be a daganatellenes immunválaszt, miközben a káros mellékhatások kockázata is csökkent.

A kutatók nemcsak a molekulát tervezték újra, hanem az alkalmazás módján is változtattak, mivel felismerték, hogy a vénás infúzió során a szervezet számos egészséges sejtje is megköti a hatóanyagot, ami hozzájárul a toxikus reakciókhoz, ezért a készítményt közvetlenül a daganatba injektálták. Ravetch ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „amikor így alkalmaztuk, csak enyhe toxicitást tapasztaltunk”.

Teljes remissziót is tapasztaltak

A Cancer Cell folyóiratban közölt első fázisú klinikai vizsgálatban 12 áttétes daganatos beteg vett részt, köztük melanómában, vesesejtes karcinómában és különböző emlőrák-típusokban szenvedők, és egyiküknél sem jelentkeztek a korábban tapasztalt súlyos mellékhatások. A résztvevők felénél a daganatok mérete csökkent, két betegnél pedig teljes remisszió következett be, vagyis minden kimutatható daganat eltűnt.

„Az, hogy ilyen jelentős zsugorodást, sőt teljes remissziót látunk egy ennyire kis betegcsoportban, igazán figyelemre méltó” – mondta Juan Osorio, a tanulmány első szerzője és onkológus. A szakembereket különösen az lepte meg, hogy nemcsak a befecskendezett daganat reagált a kezelésre, hanem a test más pontjain lévő áttétek is visszahúzódtak. Ravetch szerint „ez a jelenség, amikor helyi injekció után az egész szervezetben jelentkezik válasz, rendkívül ritka a klinikai gyakorlatban, és nagyon drámai, váratlan eredmény”.

Egy melanómás beteg esete

Az egyik melanómás beteg esetében a lábon és a lábfejen több tucat áttét volt jelen, miközben az orvosok csupán egy combon lévő daganatot kezeltek ismételt injekciókkal, ennek ellenére végül az összes többi daganat eltűnt. Hasonló kimenetelt tapasztaltak egy áttétes emlőrákos betegnél is, akinél a bőrben, a májban és a tüdőben is voltak daganatok, mégis elegendőnek bizonyult a bőrdaganat célzott kezelése.

A mintavételek alapján a kezelt daganatok immunsejtekkel telítődtek, köztük dendritikus sejtekkel, T-sejtekkel és érett B-sejtekkel, amelyek nyirokcsomóra emlékeztető struktúrákat hoztak létre. Osorio elmondta, hogy „meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy a daganat szinte teljesen megtelik immunsejtekkel, és ezek az úgynevezett harmadlagos nyirokszervi struktúrák lényegében kiszorítják a tumort”. Ezek a képletek általában kedvezőbb terápiás kimenetellel társulnak, és nemcsak az injektált, hanem a távoli daganatokban is kimutathatók voltak – foglalta össze a ScienceDaily,

A kutatók jelenleg nagyobb, első és második fázisú vizsgálatokat folytatnak csaknem 200 beteg bevonásával, többek között hólyagrákban, prosztatarákban és glioblasztómában, hogy pontosabban megértsék, kik profitálhatnak leginkább a kezelésből. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a teljes remissziót elérő betegeknél a kiinduláskor magas volt a T-sejtek klonalitása, ami arra enged következtetni, hogy bizonyos immunológiai feltételek szükségesek a terápia hatékonyságához.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy általánosságban az immunterápiákra a betegek 25–30 százaléka reagál, ezért az egyik legnagyobb kihívás annak meghatározása, mely páciensek esetében várható kedvező válasz, illetve miként lehet a nem reagálókat reagálóvá tenni, ami hosszabb távon személyre szabottabb és eredményesebb daganatkezelést tehet lehetővé.