Egy hatalmas aszteroida-becsapódás általában mindent elpusztít a környezetében, ám a tudósok szerint a kataklizma utáni környezet valójában inkubátorként is működhet az élet számára. A kutatók olyan ásványokat vizsgáltak a finnországi Lappajärvi-tó alatt, amik kémiai összetétele arra utal, hogy a becsapódást követően körülbelül 4 millió évvel már mikrobák telepedtek meg a területen. A felfedezés a Nature Communications folyóiratban jelent meg, és új fényt vet arra, milyen gyorsan képes a mikrobiális élet kolonizálni egy sterilizált környezetet.

A különleges tó és a kutatás célja

A Lappajärvi-tó medencéje mintegy 78 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor egy aszteroida csapódott a Földbe. A tó és környéke 2024-ben az UNESCO által létrehozott geopark része lett, amely a 23 kilométer átmérőjű kráter történetét hivatott bemutatni.

Jacob Gustafsson, a svédországi Linnaeus Egyetem geotudósa és kollégái a tó alól származó kőzetmintákat elemezték, hogy megértsék, milyen gyorsan jelent meg az élet a környezetet sterilizáló, akár 2000 °C-os hőmérsékletet is elérő becsapódás után. Henrik Drake geokémikus, a kutatócsoport tagja így fogalmazott: „Ez az egyik olyan hely, ahol azt gondolhatjuk, hogy az élet elkezdődhetett.”

A kutatók a Finn Geológiai Szolgálat fúrási archívumában őrzött magmintákat vizsgálták, amik a 80-as és a 90-es években készültek. Összesen 33 szakaszt választottak ki, amelyekben repedések és üregek voltak, ezekben ugyanis kalcit- és piritkristályok képződtek az ásványi anyagokban gazdag vizek hatására.

A kristályokat csipesszel válogatták ki, majd urán-ólom kormeghatározással és másodlagos iontömegspektrometriával vizsgálták a bennük lévő szén-, oxigén- és kénizotópokat. Mivel a mikrobák bizonyos izotópokat előnyben részesítenek, ezek arányai képesek felfedni a régmúltbeli mikrobiális aktivitást. Henrik Drake így fogalmazott: „Látjuk a mikrobiális folyamat termékeit.” Jacob Gustafsson hozzátette: „Elképesztő, mennyi mindent megtudhatunk apró kristályokból.” – idézi a Space.com.

A kutatók az izotóparányok segítségével a múltbeli talajvíz hőmérsékletét is rekonstruálták, így képesek voltak nyomon követni, hogyan hűlt ki a Lappajärvi-becsapódási hely az idők során.

Jelentőség a földi és földön kívüli élet kutatásában

Az eredmények nemcsak a Föld múltját segítenek jobban megérteni, hanem analógiát kínálnak az élet eredetének vizsgálatához is. Egy friss becsapódási hely ugyanis hő- és kémiai gradiensben gazdag környezetet teremt, tele apró repedésekkel és üregekkel, amik ideálisak lehetnek a mikroorganizmusok számára. „Ez az egyik olyan hely, ahol azt gondolhatjuk, hogy az élet elkezdődhetett.”

A Lappajärvi-tó mélyén talált bizonyítékok tehát nemcsak a múltba engednek betekintést, hanem a jövő kutatásait is segíthetik, különösen akkor, amikor a tudósok más bolygókon keresik az élet nyomait.