A SlashGear cikke szerint a felfedezést Chad Greene NASA-kutató végezte, aki a jégrétegek vizsgálata közben azonosította az 50-es évek végén épített Camp Century nevű bázist. A Camp Century 1959 júniusa és 1960 októbere között épült az Egyesült Államok Hadseregének Mérnöki Hadtestének irányításával, a grönlandi védelmi megállapodás keretében.

A bázis célja kettős volt: egyrészt a NATO-országok védelme, másrészt a Project Iceworm fedőnevű hadművelet előkészítése, ami során ballisztikus rakétaindító állomásokat rejtettek volna el a jég alatt. A „Jég alatti város” építése már a kezdetektől komoly kihívást jelentett.

A 8 millió dolláros költségvetésű projekt során mintegy 6000 tonna felszerelést kellett szánkóval – óránként mindössze 3 km-es sebességgel – elszállítani a Thule légibázisról (ma: Pituffik Űrbázis). A munkálatok csak azután kezdődhettek, hogy a katonák egy 1000 láb hosszú alagutat, az úgynevezett „Main Street”-et kiásták a hóban és jégben.

Bár a koncepció katonai szempontból innovatívnak tűnt, a gyakorlatban a grönlandi jégtakaró instabilitása miatt a bázis működtetése folyamatos problémákat okozott. A rendszeres szerkezeti meghibásodások és javítások miatt a Camp Century mindössze nyolc évig üzemelt, majd 1967-ben végleg bezárták. A NASA szerint a bázis jelenleg bejárhatatlan, mivel az évtizedek során összeomlott, de „ahogy Grönland jégtakarója olvad, elképzelhető, hogy újra láthatóvá és elérhetővé válik”.

A Camp Century története így nemcsak katonai, hanem technológiai és környezeti tanulságokat is hordoz. A NASA felfedezése emlékeztet arra, hogy „az Egyesült Államok katonai műveletei nem mindig voltak átgondoltak”, és hogy „egy jégrétegbe épített komplexum nyilvánvalóan nem a legstabilabb ötlet”.