Egy kutatás szerint a génjeinkben rejlik, mennyire szeretjük a természetet
A tanulmány egypetéjű és kétpetéjű ikerpárok jellemzőit vetette össze, ami megmutatta, a genetikailag azonos ikerpárok válaszai nagyobb hasonlóságot mutatnak egymással.
A Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatói azt vizsgálták, mitől függ az emberek természethez való viszonya, és arra a következtetésre jutottak, genetikai oka lehet a szabadba vágyakozásnak. A kutatás során ikreket vizsgáltak, hogy az egypetéjú ikrek teljes genetikai egyezése és a nem egypetéjű ikrek 50 százalékos hasonlósága alapján vonjanak le következtetést az öröklődésről.
„Ha egy jellemvonás, (például) a természetbe vágyakozás egyértelműen nagyobb hasonlóságot mutat az egypetéjű ikrek, mint a kétpetéjűek között, az arra utal, öröklődésről van szó”
– nyilatkozta Chia-Chen Chang, a tanulmány vezetője.
A kutatás során 1 153 ikerpárt kérdeztek a természethez való viszonyáról, a kérdések pedig arra irányultak, a testvérek mennyire ismerik a természetet, mennyire vágynak rá, hogy a szabadban tartózkodjanak, és milyen gyakran látogatnak kertekbe, nyilvános parkokba – írta a The Guardian.
Megállapítást nyert, hogy az egypetéjű ikerpárok tagjai jobban hasonlítanak egymáshoz a természethez való viszonyulásukban, mint azok, akik genetikája csak 50 százalékban egyezik. Az öröklődés hatása azonban az életkor előrehaladtával csökken, és a természethez való viszonyulást külső tényezők formálni, például a zöld területek elérhetősége.
„A természetben töltött idő jobb egészséghez és közérzethez vezet. Az ikertanulmányok azt mutatják, azt, hogy az egyén mennyire szeret a szabadban lenni és milyen gyakran teszi ezt meg, a gének és személyes tapasztalatok befolyásolják”
– tette hozzá Chang.
A kutatáshoz használt TwinsUK adatbázist egyébként a londoni King’s College professzora, Tim Spector hozta létre azzal a céllal, hogy a csontritkulás és reumás betegségek előfordulását vizsgálja, és mostanra 15 ezer ikerpár adatait tartalmazza az Egyesült Királyságból.