Hatalmas tengeri élőlény koponyájára bukkantak amerikai tudósok
A tudósok egy új vízi hüllőfaj fosszíliáit fedezték fel, amely a Földön valaha élt egyik legelső óriásállat lehetett.
Natural History Museum of Los Angeles
A Cymbospondylus youngorum tudományos névre keresztelt élőlény a dinoszauruszok érájának korai szakaszából származó új ichtioszaurusz-típus, amely rendkívül gyorsan képes volt hatalmas méretűre nőni.
A nevadai Augusta-hegységben tett felfedezés során egy 2 méter hosszú, jól megőrzött koponyát, valamint a gerincoszlop, a váll és a mellső végtagok egy részét találták meg, amiket egy eddig ismeretlen ichtioszaurusz-fajnak tulajdonítottak, amely körülbelül 246 millió évvel ezelőtt élt.
Az ichtioszauruszok a tengeri hüllők sikeres családja voltak, amelyek mintegy 150 millió éven keresztül uralták az óceánokat. Az ősalakok úgy néztek ki, mint a delfinek, hosszúkás orral, uszonyokkal, esetenként hátúszóval rendelkeztek, és átlagosan 2-4 m hosszúra nőttek, ám voltak olyan példányok is, amelyek elérték a 20 métert is.
Az új faj egyike ezeknek az óriásoknak. A nagyjából 17 méteres hosszával a C. youngorum korának legnagyobbja lehetett, így gyakorlatilag a középső triász kor egyik legóriásibb élőlényéről beszélhetünk.
A leglenyűgözőbb talán az, hogy mennyire rövid idő alatt képes volt elérni ezt a méretet. Az első ichtioszauruszok csupán körülbelül hárommillió évvel a C. youngorum megjelenése előtt jelentek meg, ami hihetetlenül gyors tempó a gigantizmus kialakulásához.
Felfedezői szerint a lény a zsákmányállatok számának fellendülésének köszönhetően érte el ezt az evolúciós bravúrt. Körülbelül hatmillió évvel korábban, a perm-triász határán a Föld minden idők legsúlyosabb kihalási eseményét élte át. Mire az ichtioszauruszok megjelentek, az ökológiai űrt már számos állat, például halak, tintahalak, ammoniteszek és angolnaszerű lények, az úgynevezett conodonták töltötték be, ez az új táplálékbőség pedig támogathatta a C. youngorumhoz hasonló ragadozó fajok gyors növekedését.
Az ichtioszauruszok és a bálnák sok szempontból a konvergens evolúció példái, amikor a természeti erők egymástól független fajokat azonos formák és túlélési stratégiák felé terelnek.
A hasonló testformák mellett úgy tűnik, mindkét csoport gigantikus méreteket ért el, bár a kutatócsoport megállapította, hogy a folyamat eltérő ütemben történt – az ichtioszauruszok nagyon gyorsan nőttek hatalmas méretűvé, majd később zsugorodtak össze, eközben a bálnáknak sokkal hosszabb időbe telt, mire gigantikus méretűre fejlődtek.
