A Green Grounds, más néven Grove Island falujának eltűnése. A települést a 17. század elején egy pusztító vihar és áradat nyelte el, amely több ezer ember életét követelte. A Wales Online azt írja, a Bristol-csatorna egykor kiterjedt erdős terület volt, amelynek maradványai – félig megkövesedett fatörzsek – ma is láthatók a legalacsonyabb apály idején.

A középkori feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a Penrice kastélytól a Margam apátságig vezető ösvény a Mumbles-foknál messze a szárazföldön haladt tovább. Ez arra utal, hogy a partvonal négy évszázaddal ezelőtt jóval kijjebb húzódott, és a Green Grounds területe még létezett.

A fordulat 1607 januárjában következett be, amikor egy hatalmas árhullám végigsöpört a térségen. A korabeli beszámolók szerint „hatalmas és erőteljes vízhegyek” emelkedtek, a víz pedig „gyorsabban mozgott, mint ahogy egy agár futni képes”. A több mint 7 méter magas hullám a Severn folyón keresztül tört előre, elárasztva Dél-Wales alacsonyan fekvő területeit, valamint Gloucestershire, Somerset és Észak-Devon vidékeit. Egyes kutatók szerint ez volt Nagy-Britannia első feljegyzett cunamija, míg mások úgy vélik, hogy mindössze egy rendkívül erős vihardagályról volt szó, amelyet a szél és a dagály együttes hatása okozott.

Előkerült bizonyítékok a múltból

A Green Grounds létezésére vonatkozó bizonyítékok az 1890-es években kerültek elő, amikor Sir John Morris kőfejtést kezdett a Mumbles Hillen. Ekkor két nővér, a helyiek által csak Miss Angels néven ismert testvérek, birtokjogot követeltek a területre. A per során előkerült egy régi térkép, amely egyértelműen ábrázolta a Green Grounds területén álló parasztházat és egy mezőt, amelyet egy lépcsős átjáró szelt át. Az 1899-ben megjelent Antiquarian Survey of East Gower szintén említést tesz arról, hogy „egy kőlapot húztak fel a Green Grounds területéről, amelyen vésőnyomok és cementmaradványok látszottak. Feltételezhető, hogy az Angels család egykori házából származott, amely ezen a földön állt.”

A helyi folklórban a Green Grounds emléke generációkon át fennmaradt. A Mumbles környékén a gyerekeket azzal ijesztgették: „hallhatod őket odakint, a Green Grounds-on”. A Swansea-öböl más részein is él a történet: a kikötő bejáratánál álló Swigg bója neve a „South West Inner Green Grounds”-ra utal, és a helyiek számára a tragikusan eltűnt falu emlékét őrzi – írja a Mirror.

A bója egy helyi bárban is különleges jelentőséget kapott, ahol George Little művész festménye örökíti meg. A bár tulajdonosa, Ruth Clement 2019-ben így nyilatkozott: „A falfestmény volt az utolsó alkotás, amit George a halála előtt készített, de beszélgetéseket indít el. Az emberek megkérdezik tőlünk a történetet, és úgy érzem, értékelik a Green Grounds múltját. Remélem, hogy ezzel mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a környék történelme tovább éljen.”