Tehetetlenség és fájdalom: családokat szakít szét a háború

Karina Ukrajnából származik, a 33 éves adattudós azonban munkájából adódóan a Közel-Keleten tartózkodik. Habár ő maga biztonságban van, mégis tehetetlenség és fájdalom emészti, a családjától és az Ukrajnáról érkező hírek miatt.

„A szüleim Ukrajnában élnek, míg én jelenleg a tengerentúlon vagyok. Bár ők ezt „áldásnak” nevezik, mert biztonságban vagyok, én teljesen tehetetlennek érzem magam, és a fájdalom, amit érzek, végtelen. Soron kívül Helyszíni fotókon, ahogy megérkezik a Kossuth térre az Ország Karácsonyfája

Apád nem akar egy bunkerben bujkálni – írta ma reggel az anyukám. Alig 15 perccel később jött az értesítés a telefonomra, hogy egy mellettük lévő épületet bombatalálat ért. Az én világom abban a másodpercben megszűnt létezni. Az ezt követő, percekig tartó csend örökkévalóságnak tűnt. „Jól vagyunk” – írta anya, és én könnyekben törtem ki.

Ez a háború családokat szakít szét. Apám nővére Ukrajnában született, de Moszkvában él. Még a hetvenes években költözött ki, akadémikusként dolgozik. Magasan képzett, intelligens nő. Most mégis azt mondja, hogy a háború a mi hibánk. Hogy az ukránok nyolc éve gyerekeket ölnek és kínoznak Donyeckben. Elhiszi azt, amit az orosz média állít. Úgy gondolom, nekem már nincs családtagom Oroszországban.

A nagyszüleim még harcoltak a második világháborúban, és lehet, hogy szörnyen hangzik, de örülök, hogy már nem élnek. Örülök, hogy nem látják, hogy a nemzetek, amelyek egykor egymás mellett harcoltak, most hogyan gyilkolhatják egymást, hogy egy nővér hisz a propagandának, de a saját bátyjának – aki most egy bunkerben bujkál – nem. A békés föld, amit együtt mentettek meg, most újra vérzik” – nyilatkozta a The Guardiannek.