Tanulmány: az elefántok élőhelyük közel kétharmadát elvesztették Ázsiában
Egy friss tanulmány lesújtó képest fest az elefántok élőhelyének jelentős mértékű csökkenéséről: mostanra élőhelyük csaknem kétharmadát vesztették el Ázsiában.
Fotó: Unsplash/Nam Anh
A CNN jelentése szerint egy friss tanulmányból derült ki, hogy a több száz éves erdőirtás, a földek mezőgazdasági és infrastrukturális célú felhasználása nyomán az elefántok élőhelyük csaknem kétharmadát elvesztették Ázsiában. A veszélyeztetett ázsiai elefánt a kontinens 13 országában él, ám az erdei és füves élőhelyük 1700 óta több mint 64 százalékkal zsugorodott.
A Scientific Reports című folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmányban azt is megjegyezték, hogy ez a 64 százalékos területvesztés mintegy 3,3 millió négyzetkilométernyi területnek felel meg. A tanulmányt Shermin de Silva biológus és természetvédelmi kutató, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem professzora vezette.
Minél inkább csökken a terület, annál több lesz a konfliktus
A kutatócsoport megállapította, hogy a jelentős mértékű területvesztés csak felerősítette az elefántok és az emberek közötti konfliktusok kockázatát, ám megjegyezték, mindez megfelelő körültekintéssel és tervezéssel még elkerülhető. Silva azonban hangsúlyozta:
„Attól tartok, hogy el fogunk érkezni egy olyan fordulóponthoz, ahol az egymás iránti kölcsönös nem konfrontáció kultúráját felváltja az ellentét és az erőszak kultúrája, mindkét faj részéről. Deeszkalálnunk kell ezt a helyzetet.”
A tanulmányból az is kiderült, hogy az elefántok élőhelyei legnagyobb mértékben Kínában csökkentek, ahol 1700 és 2015 között az állatok számára alkalmas területek 94 százaléka (!) veszette el. Kínát követte India, ahol 86 százalékos a területvesztés mértéke.
Eközben Bangladesben, Thaiföldön, Vietnámban és az indonéziai Szumátrán az elefántoknak megfelelő élőhelyek több mint fele elveszett – Bhutánban, Nepálban és Srí Lankán szintén jelentős volt a csökkenés. Silva az adatok kapcsán rámutatott, azzal is számolnunk kell, hogyan lehet fenntartani ezeket az élőhelyeket úgy, hogy közben tekintettel vagyunk az emberi népesség jelenlegi és jövőbeli nagyságára, valamint az éghajlatváltozásra is.
