Több mint 107 évvel az elsüllyesztése után brit búvárok azonosították az Egyesült Államok első világháborús történetének legnagyobb haditengerészeti veszteségét, a US Coast Guard Cutter Tampa roncsát, ami Cornwall partjaitól mintegy 80 kilométerre, 91 méteres mélységben fekszik az Atlanti-óceán fenekén.

1918. szeptember 26-án az esti égbolt előtt kirajzolódó hajó sziluettjét észlelte a német UB-41 tengeralattjáró parancsnoka Dél-Anglia partjainál, majd kiadta a parancsot egyetlen torpedó kilövésére, ami 3 percen belül végzetes találatot mért a Tampa középső részére. A robbanást egy második detonáció követte, amit a feltételezések szerint a begyulladó szénpor vagy a fedélzeten tárolt mélységi bombák okozhattak, és a hajó rövid idő alatt elsüllyedt teljes, 131 fős legénységével együtt.

Már soha nem érkezhettek meg

A Tampa a háború idején konvojkísérő szolgálatot teljesített az Atlanti-óceánon, azonban végzetes útján azért hagyta el az általa biztosított köteléket, mert veszélyesen alacsony szintre csökkent a kazánok működtetéséhez szükséges szénkészlete, így a kapitány engedélyt kért és kapott arra, hogy Wales egyik kikötője felé induljon teljes sebességgel.

Nem sokkal este 8 óra után érte a torpedótalálat, és bár másnap egy keresőrepülőgép roncsdarabokat talált, a hajó végső nyughelye egészen mostanáig ismeretlen maradt.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A roncsot a British Gasperados Dive Team nevű önkéntes technikai búvárcsapat találta meg, amely 2023 óta kutatta célzottan a Tampa maradványait történészek és kutatók bevonásával. A csapat vezetője, Steve Mortimer a közösségi oldalukon úgy fogalmazott, hogy „ez a felfedezés három év kutatás és feltárás eredménye. A TAMPA óriási jelentőséggel bír az Egyesült Államok és az azon a napon elhunytak hozzátartozói számára. Végre ismert a végső nyughelyük.”

Történelmi jelentőségű a felfedezés

Egy másik bejegyzésben hozzátették, „a TAMPA megtalálása nem csupán a múlt hétvégén történt. Ez volt a tizedik expedíciónk, amely során lehetséges célpontokat merültünk, és mindenki szerepet játszott benne. Még mindig euforikusak vagyunk. Sikerült!”

Az amerikai parti őrség megerősítette, archív dokumentumokkal és feljegyzésekkel segítette a búvárokat a roncs azonosításában, köztük fedélzeti berendezésekről, a kormánykerékről, a harangról és a fegyverzetről készült korabeli képekkel. William Thiesen, az Atlanti térség parti őrségének történésze közölte, hogy ezek az archív felvételek kulcsszerepet játszottak a hiteles azonosításban.

Rengetegen voltak a hajón

A hajó fedélzetén 111 parti őr, 4 amerikai haditengerész és 16 brit tartózkodott, köztük a Királyi Haditengerészet tagjai és civilek, akik az Egyesült Államok különböző régióiból és társadalmi rétegeiből származtak, valamint orosz és norvég bevándorlók is szolgáltak közöttük. A történeti feljegyzések szerint az áldozatok között tizenegy fekete bőrű parti őr is volt, akik az első kisebbségi tagjai voltak a szolgálatnak, akik harci cselekményben vesztették életüket – számolt be róla a CNN.

Kevin Lunday admirális, a parti őrség parancsnoka hangsúlyozta, „amikor a Tampa 1918-ban teljes legénységével odaveszett, maradandó gyászt hagyott szolgálatunkban. A roncs megtalálása összeköt bennünket az áldozatukkal, és emlékeztet arra, hogy a kötelesség iránti elhivatottság időtálló.”

A parti őrség jelezte, a jövőben autonóm rendszerek és robotikai eszközök bevonásával tervezi a roncs további vizsgálatát, ugyanakkor a helyszín minden bizonnyal emlékhelyként is kiemelt figyelmet kap majd az amerikai haditengerészeti történelemben.