Az afganisztáni tálib vezetés tovább szigorította a lakosság mindennapjait szabályozó intézkedéseit, amikor május 11-én váratlanul betiltotta a sakkozást az országban. A döntést Atal Mashwani, a rezsim sportügyi szóvivője jelentette be, aki elmondta, hogy a tiltás vallási megfontolások miatt született, ugyanis a sakkot szerencsejátéknak minősítették.

A döntés szervesen illeszkedik az „Erény Terjesztéséről és a Bűn Megelőzéséről” szóló, tavaly életbe lépett törvény szellemiségéhez. A szóvivő ugyanakkor nem részletezte, milyen szankciókra számíthatnak azok, akik megszegik az új rendelkezést.

A kabuli kávéházak tulajdonosai közül többen értetlenül állnak a döntés előtt. Az egyik népszerű hely üzemeltetője, a 46 éves Azizullah Gulzada arról beszélt, hogy bár kénytelen betartani az új szabályozást, nehezen tudja elfogadni a vallási érveket. „Számos muszlim országban vannak nemzetközi szintű sakkozók, akik rendszeresen részt vesznek világversenyeken. Hozzánk naponta jártak fiatalok játszani, és soha nem folyt pénzben a játék” – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek.

A sakk betiltása

A sakk betiltása csak a legújabb elem a tálibok 2021-es hatalomra kerülése óta bevezetett kulturális megszorítások sorában. Tavaly már az MMA küzdősport versenyeket is betiltották, mivel azokat túlságosan erőszakosnak és a saría törvényeivel összeegyeztethetetlennek ítélték meg. A krikett ugyanakkor továbbra is engedélyezett sport maradt, bár kizárólag férfiak űzhetik.

A rezsim szigorú intézkedései a zenét sem kímélik. A közelmúltban Takhar tartományban 14 embert tartóztattak le, mert egy házban összegyűlve énekeltek és zenéltek. A rendőrségi közlemény szerint a gyanúsítottak „kihasználták a sötétséget” tevékenységükhöz, amely „köznyugalmat zavart”.

A 2021-es hatalomátvétel óta bezárták a zeneiskolákat, a hangszereket pedig rendszeresen megsemmisítik. Az esküvői rendezvényeken is tilos a zene, bár a női részlegen, amely elkülönül a férfiakétól, néha titokban még megszólalnak dallamok. A zenészek jelentős része elhagyta az országot, mivel megélhetési lehetőségeik megszűntek. A tálibok azt javasolják a még országban maradt művészeknek, hogy vallási énekek előadására vagy költészetre specializálódjanak, ahogyan az 1996-2001 közötti első uralmuk alatt is történt.

A nők helyzete különösen súlyos, hiszen folyamatosan újabb korlátozásokkal szembesülnek. Kitiltották őket a parkokból, edzőtermekből, szépségszalonokból és az egyetemekről is, ami miatt az ENSZ már „nemi alapú apartheidről” beszél.