Hogan a People-nek adott interjúban így fogalmazott: „A költözéshez több tényező vezetett. Talán a legnagyobb az volt, hogy szerettünk volna egy újrakezdést és esélyt egy lassabb, egyszerűbb életre. A Bay Area sok szempontból csodálatos, de hihetetlenül gyors tempójú és anyagilag kimerítő. Túlóráztunk, és mégis úgy éreztük, alig tartjuk a lépést.”

A politikai légkör is hozzájárult a döntéshez, hiszen – ahogy mondta – őt és férjét „hihetetlenül nyugtalanította” az amerikai helyzet. Különösen akkor érezte ezt, amikor nagyobbik lánya iskolába készült: „Nem tudtam elengedni azt a szorongást, ami az amerikai iskolai biztonság valóságával jár. Az a gondolat, hogy a lányomat úgy küldöm iskolába, hogy minden nap ott lebeg a fegyveres erőszak félelme, mélyen megviselt.”

Az olaszországi élet azonban sok mindent megváltoztatott. „Az amerikai szülői lét — különösen a Bay Area-ban — elszigetelt, zaklatott és drága volt. A gyermekfelügyelet többe került, mint a jelzálogunk, havi 4000 dollár fölött, és állandó nyomás nehezedett ránk. Mindez olyan háttérstresszt eredményezett, ami normává vált. Miután elengedtem ezeket a fő stresszforrásokat, le tudtam lassítani, lélegezni, és jobban kapcsolódni a családomhoz. Ráadásul itt a kultúra közösségibbé teszi a szülői létet.”

Minden átalakult végül

A mindennapok is gyökeresen átalakultak: „Bolognában nincs autónk, mindenhova gyalog járunk. Kevésbé érzem szükségét, hogy állandóan a gyerekeim körül legyek, amikor kint játszanak, és nem várják el tőlük, hogy túltervezett programjuk legyen. Az étkezések lassabbak, a családi idő védett.”

Az olasz iskolai rendszer is más élményt nyújt: „Az óvodában a tanárok hihetetlenül kedvesek – sok ölelés, puszi és őszinte szeretet -, és a hangsúly a szocializáción, a kreativitáson és a biztonságérzeten van, nem pedig a korai akadémiai teljesítményen. Az általános iskola viszont hagyományosabb: nagyobb hangsúlyt kap az írás, a rutin és az osztálytermi elvárások.”

A legnagyobb kulturális különbséget az ebéd jelenti: „Az ebédet a nap fontos részének tekintik, nem csupán gyors szünetnek. A gyerekek teljes, többfogásos étkezést kapnak, amelyben lehet tészta vagy leves, főétel zöldséggel, köret, gyümölcs és néha egy kis desszert. Az ebédszünet gyakran több mint egy óráig tart, és a gyerekek megtanulják, hogy az ebéd közösségi és fontos része a napnak.”

Hogan ugyanakkor hangsúlyozta, a költözés nem volt könnyű: „Fontos kimondani, hogy a külföldre költözés nem valami könnyű, idilli menekülés. Rengeteg munka és kitartás kell hozzá. Tervezés, papírmunka, bürokrácia, nyelvi akadályok, magány és számtalan kihívás — például az, hogyan navigáljunk a mindennapi életben, az iskolai rendszerben, az egészségügyben vagy akár az alapvető feladatokban egy másik nyelven.”

„Számunkra a kompromisszumok megérték a lassabb tempót, a közösség hangsúlyát és azt a lehetőséget, hogy újragondoljuk, milyen legyen a mindennapi életünk. Rengeteget tanultunk, és a folyamat közelebb hozott minket egymáshoz családként.”