Megbízhatóbbnak tűnnek a szintetikus arcok, ami visszaélésre ad lehetőséget
A mesterséges intelligencia olyan valósághű arcok létrehozására képes, ami még a képzett megfigyelőket is megtévesztheti.
Fotó: axel.bueckert / Twenty20 A brit Lancaster Egyetem munkatársai kutatást indítottak annak kiderítése érdekében, mennyire tudnak az emberek különbséget tenni a valódi és mesterséges intelligencia alkotta arcok között. Arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy nem csupán a megkülönböztetés jelent problémát, de a szintetikus emberi arcok olyan meggyőzőek, hogy megbízhatóbbnak ítélik őket a valódinál.
A mesterséges intelligencia által kreált arcok könnyedén letölthető internetről, emiatt felhasználhatók internetes csalásokhoz és hamis közösségi média profilok alkotásához is – számolt be a News Scientist.
„Aggodalomra ad okot, hogy ezek a szintetikus arcok hihetetlenül hatékonyak olyan aljas célokra, mint a bosszúpornó vagy a csalás”
– kommentálta Sophie Nightingale.
A generatív ellenséges hálózatoknak (GAN) nevezett AI programok két neurális hálózat szembeállításával képesek olyan hamis képeket készíteni, amelyek egyre kevésbé különböztethetők meg a valóstól.
Nightingle és munkatársa, Hany Farid 315 résztvevőt toborzott vizsgálataihoz, amely során 400 hamis fotót kellett megkülönböztetni 400 valódi ember képétől. Mindegyik készlet 100 embert tartalmazott a négy etnikai csoportból. A résztvevők 48,2 százalékos eredménnyel teljesítették a tesztet, ami valamivel rosszabb, mint a véletlen, egy második csoport pedig 59 százalékos pontossággal végzett, ez a különbség azonban a kutatók szerint elhanyagolható.
Egy 233 résztvevőből álló külön csoport tagjai azt a feladatot kapták, hogy ugyanezeket az arcokat megbízhatóság szerint értékeljék egy egytől hétig terjedő skálán. A hamis arcokat átlagosan 8 százalékkal bizalomkeltőbbnek ítélték, ami bár kis különbség, mégis jelentős.
Az eredmény oka az lehet, hogy a szintetikus arcok inkább „átlagos” vonásokkal rendelkeznek, az emberek pedig nagyobb valószínűséggel bíznak a tipikus arcú emberekben. Ami a szélsőségeket illeti, a négy legmegbízhatóbbnak ítélt kép szintetikus volt, a három legkevésbé bizalomgerjesztő pedig valódi.
Nightingale szerint a visszaélések elkerülése érdekében szigorúbb etikai irányelvekre és jogi szabályozásra van szükség, a fejlesztők pedig vízjeleket adhatnának a képeikhez, hogy hamisként jelöljék meg őket. Úgy véli, a helyzet már most is elég rossz, de ha nem teszünk ellene semmit, csak még rosszabbá válik.
