Az elmúlt években ismét látványosan megerősödött a posztapokaliptikus műfaj, miután a 28 évvel később új életet lehelt az egyik legismertebb horrorfranchise-ba, miközben a Hang nélkül bebizonyította, hogy egy eredeti ötletből is lehet kasszasiker, A Teremtő pedig azt mutatta meg, hogy visszafogottabb költségvetéssel is lehet látványos világot építeni.

A stúdiók egyértelműen érzékelik a közönség igényét, ennek megfelelően egymást érik a világvége-történetek, ugyanakkor minden igazán jól sikerült filmre több olyan jut, amely látványos díszletei ellenére képtelen valódi érzelmi kötődést kialakítani a nézőkben.

A Netflix is próbálkozik

A közelmúlt egyik legnagyobb csalódása éppen ezt példázta, hiszen a Netflix 320 millió dolláros költségvetésből készült Elektronikus állam című produkciója hiába vonultatott fel ismert színészeket, végül az előző év egyik legkiábrándítóbb bemutatója lett.

A műfaj sajátossága, hogy egy romba dőlt világ és néhány félelmetes lény megteremtése önmagában nem elegendő, a történet csak akkor működik igazán, ha a szereplők sorsa is tétet kap, és a közönség számára fontossá válik, mi történik velük.

Éppen ezért érdemelne jóval nagyobb figyelmet a 2020-ban bemutatott Szerelem és szörnyek, ami a pandémia miatt szinte észrevétlenül tűnt el a mozikból, most azonban új lehetőséget kap a Hulu kínálatában május 1-től.

A film mindössze egyetlen hétvégén került korlátozott moziforgalmazásba, világszerte nagyjából 1,1 millió dolláros bevételt termelt, majd 1 évvel később csendben felkerült a Netflixre, ahol sokan egyszerű, egyenesen streamingre szánt alkotásként könyvelték el. Ez a feltételezés azonban messze áll a valóságtól, mivel a Love and Monsters az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb és legemberibb hangvételű apokaliptikus kalandfilmje lett – tért ki rá a Collider.

A nagy Szörnyapokalipszis

A történet 7 évvel az úgynevezett Szörnyapokalipszis után játszódik, amikor óriási lények vették át az uralmat a Föld felett, és az emberiség maradéka föld alatti bunkerekbe kényszerült.

A középpontban Joel Dawson áll, akit Dylan O’Brien alakít, és aki rádión keresztül újra kapcsolatba lép középiskolai szerelmével, Aimee-vel, akit Jessica Henwick formál meg, majd megtudja, hogy a lány egy 80 mérföldre fekvő tengerparti kolóniában él. Mivel Joel úgy érzi, hogy a bunkerben semmi sem tartja már, elhatározza, hogy egyedül vág neki a szörnyekkel teli pusztaságnak, hogy megtalálja Aimee-t, és közben kénytelen szembenézni saját félelmeivel és gyengeségeivel is.

A hangulata is megvan

A film hangvétele egyszerre idézi a Zombieland játékos, önironikus humorát és egy klasszikus felnövéstörténet romantikus érzelmességét, amely akár egy John Hughes-film világát is felidézheti, emellett pedig akciójelenetekkel és váratlan ijesztésekkel is fenntartja a feszültséget. A Szerelem és szörnyek különlegessége abban rejlik, hogy a látványos szörnyek és a kalandos utazás mellett valódi karakterfejlődést kínál, így a néző nem csupán a túlélésért folyó küzdelmet követi, hanem egy fiatal férfi érzelmi érésének történetét is.

A film kapcsán több, a közösségi médiában terjedő idézet is felbukkant, amik a posztapokaliptikus világokhoz való személyes viszonyt fogalmazzák meg. Az egyik ilyen gondolat így szól „A válaszaid arra a világra mutatnak, amelyre az ösztöneid épültek. Ez az az univerzum, amelyre a temperamentumod, a túlélési ösztöneid és a makacsságod teremtődött.”

Egy másik idézet szerint „A pusztaság nem a ravaszakat vagy a jó kapcsolatokkal rendelkezőket jutalmazza, hanem azokat, akiket nehéz megölni és még nehezebb megtörni. Ez te vagy.” Ezek a sorok jól érzékeltetik, miért vonzó sokak számára ez a műfaj, hiszen a végletekig kiélezett helyzetekben az emberi kitartás és alkalmazkodóképesség kerül előtérbe.