Fotó: MTI/EPA/KCNA
Elizabeth Salmon, az ENSZ egyik szakértője hangsúlyozta, a nemzetközi közösség nem hunyhat szemet a szörnyű észak-koreai helyzet felett pusztán azért, mert nincs hozzáférése.
A szakértő friss jelentésében figyelmeztetett, Észak-Korea példátlan elszigetelődése csak tovább rontotta a lakosság helyzetét a koronavírus-járvány kitörése óta. Elizabeth Salmon, az ENSZ észak-koreai emberi jogok helyzetével foglalkozó különmegbízottja kedden arra sürgette a nemzetközi közösséget, hogy ne hagyja figyelmen kívül az észak-koreaiak egyre súlyosbodó helyzetét.
Arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy „sürgősen” fordítson figyelmet az észak-koreaiak élelmiszerhez, gyógyszerekhez és egészségügyi ellátáshoz való egyre csak romló hozzáférésére. Salmon az Emberi Jogi Tanács 52. ülésszakára készített jelentésében rámutatott:
„Az emberek halálra fagytak az idei januári hideghullám alatt. Az embereknek nem volt pénzük arra, hogy fűtsék az otthonaikat, sőt, akár az utcán is kénytelenek voltak élni, mert utolsó mentsvárként eladták a házukat.”
A szakértő kitért a nemzetközi határellenőrzési intézkedésekre is, melyeket Észak-Korea a járványra reagálva vezetett be 2020 januárjában: Salmon szerint az ENSZ, a humanitárius szervezetek és a diplomáciai képviseletek legtöbb nemzetközi munkatársa azóta nem tudott visszatérni az országba.
Azt is kiemelte, hogy a határon át Dél-Koreába érkező disszidensek száma is drasztikusan csökkent, ennek kapcsán pedig masszív aggodalmának adott hangot:
„Komolyan aggódom a három éve tartó határzár észak-koreaiakra gyakorolt hatása miatt.”
Kiemelte továbbá, hogy különösen az informális piacokon dolgozó nők, a szegénységben élők, az idősek, a hajléktalanok és a hajléktalan gyermekek helyzete miatt aggódik, hozzátéve, hogy a nők elleni erőszak már korábban is komoly problémát jelentette, ám ez csak súlyosbodhat, ahogy a nők elveszítik gazdasági erejüket.
