Sylvester Stallone neve önmagában elég volt ahhoz, hogy a rajongók a mozikba rohanjanak, Wesley Snipes karrierje épp felfelé ívelt, és olyan mellékszereplők tűntek fel, mint Rob Schneider vagy Sandra Bullock, aki később visszautasította a Mátrix egyik szerepét.

A film legnagyobb ereje azonban nem a sztárparádéban, hanem abban a könnyed, sokszor gúnyos jövőképben rejlett, amely 2032-t mutatta be – és amelyről ma már kiderült, hogy sokkal kevésbé volt nevetséges, mint akkor hittük. A BGR szerint A pusztító tele volt olyan ötletekkel, amik a bemutatás idején „vadnak, sőt nevetségesnek tűntek”, ám több mint 30 évvel később „ijesztő, mennyire pontosan ragadta meg a társadalom technológiai fejlődését”.

A filmben felbukkanó futurisztikus technológiák – önvezető autók, GPS-navigáció, videóhívások, virtuális valóság interakciók, hang- és arcfelismerés, valamint a mai okostelefonokra és tabletekre emlékeztető eszközök – mind olyan elemek, amelyek akkoriban komikusnak hatottak, mégis „magukban hordozták a jövő magvait”.

Sok minden megtörtént

A film „furcsán, sokszor komikusan jeleníti meg ezeket, mégis tagadhatatlan, hogy hátborzongató pontossággal jósolta meg a technológiai világ alakulását”. A cikk még olyan apróbb jóslatokat is megemlít, mint hogy Arnold Schwarzenegger politikai karriert fut be, vagy hogy Wesley Snipes később valóban jogi problémákba keveredik – mindkettő szerepelt a filmben, igaz, akkor még csak poénként.

A futurisztikus elemek azonban csak másodlagosak voltak a történethez képest, amely John Spartan (Sylvester Stallone) és Simon Phoenix (Wesley Snipes) macska-egér játékát követi. Mindkettejüket 1996-ban kriogén börtönbüntetésre ítélik, Phoenixet pedig 2032-ben felolvasztják egy meghallgatásra, ám megszökik, és rájön, hogy olyan képességekkel rendelkezik, amelyekkel korábban nem.

A San Angeles nevű, Los Angelest, Santa Barbarát és San Diegót egyesítő metropolisz rendőrsége tehetetlen, ezért Lenina Huxley hadnagy (Sandra Bullock) azt javasolja, hogy olvasszák fel Spartant is, mert „ő lehet az egyetlen, aki meg tudja állítani Phoenixt”.

A A pusztító bemutatásakor nem aratott osztatlan kritikai sikert – a Rotten Tomatoes értékelése ma is 66% –, ám a film világszerte több mint 159 millió dollárt hozott, és azóta kultklasszikussá vált. A BGR szerint a sci-fi azért emelkedett ki a korszak akciófilmjei közül, mert „szatirikus hangvétele és futurisztikus világa tökéletesen keveredett”, és bár elsődleges célja az volt, hogy szórakoztasson, a jövőre tett jóslatai „csak kellemes bónuszként szolgáltak”.