Egy új hipotézis szerint a fekete lyukba áramló anyagok úgy távozhatnak az objektumból, hogy közben nem sérül az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika egyetlen fontos alapelve sem.
A fekete lyukak olyan hatalmas csillagok kozmikus maradványai, melyek életciklusuk végére értek, és a téridőben egy hihetetlenül sűrű anyagtömeggé omlottak össze, ahonnan még a fény sem tud kijutni.
Közel fél évszázaddal ezelőtt Stephen Hawking elméleti fizikus felfedezte, hogy a fekete lyukak működése során megváltozik a környező kvantummezők hullámszerű jellege, ami lehetővé teszi a hősugárzás létrejöttét. Mindez azt jelezte, hogy a sötét objektumok fokozatosan energiát sugároznak, egyre gyorsabban zsugorodnak, majd eltűnnek.
Annak a ténye viszont, hogy minden, ami ezekbe az égitestekbe esik, gyakorlatilag felszívódna, szöges ellentétben állt a kvantumfizika egyik alapszabályával, mely szerint a részecskéket alkotó kvalitások örökre megőrződnek az univerzumban – ezt hívjuk Hawking-paradoxonnak.
De mégis hogyan létezhet valami örökké, miközben eltűnik? A Physical Review Letters tudományos folyóiratban publikált tanulmány kutatói úgy gondolják, megtalálhatták a választ a kérdésre, szerintük ugyanis a fekete lyukak rendelkeznek úgynevezett „kvantumszőrzettel”.
NE HAGYD KI
A furcsa elnevezésű „kvantumszőr-elmélet” azt javasolja, hogy a fekete lyukba érkező anyagok újra felbukkanhatnak anélkül, hogy a fizika és a kvantummechanika alapvető szabályai felborulnának.
A Hawking-paradoxon egyik következménye az volt, hogy az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika összeegyeztethetetlen, ám kutatók szerint éppen ezzel a felvetéssel lehetne párhuzamot vonni a két hipotézis között.