Az evolúció gyakran előrejósolhatatlan – nagyjából 230 millió évvel ezelőtt a kutyával azonos méretű ragadozó dinoszaurusz, a Buriolestes schultzi szaladgált Brazília őserdeiben, későbbi leszármazottai, a Diplodocusok és a Brachiosaurusok már több tíz méter hosszúra és több száz tonnásra nőttek.

A fajok fokozatos fejlődése során általában az idő előrehaladtával az agykapacitás növekedése figyelhető meg, a dinók esetében azonban ez nem így történt. A Journal of Anatomy tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a paleontológusok az eddigi legrészletesebb rekonstrukció során bebizonyították, hogy a Buriolestes schultzi agya mindössze 1,5 grammot nyomott, ami pontosan akkora, mint egy borsószem.

Azt gondolnánk, hogy a kréta kori óriási őshüllők gigantikus agykapacitással rendelkeztek, ez viszont nincs így, mivel a méretüktől függetlenül mindössze teniszlabdányi térfogatúra nőtt a központi idegrendszer működéséért felelős szervük.

A brazil Universidade Federal de Santa Maria és Universidade de São Paulo kutatói Dr. Rodridgo Temp Müller vezetésével a fosszíliákban fennmaradt koponyamaradványokat komputertomográfiával térképezték fel, és megalkották az agy szerkezetének modelljét.

Habár a Buriolestes az egyik legkorábban kifejlődött dinoszaurusznak számított, a kisagyi struktúrájából és az szaglójáratok méretéből arra lehet következtetni, hogy az orra helyett sokkal inkább a szemeit használhatta vadászat közben.

Mivel a Buriolestes később átállt a növényi táplálkozásra, ezért az agy-test aránya is lecsökkent – ez tökéletesen megmagyarázza, miért annyira apró az agyuk a testük méreteihez viszonyítva a hatalmas sauropodáknak. A ragadozóknak széles körű kognitív képességre szükséges szert tenniük ahhoz, hogy becserkésszék zsákmányukat, míg a lomha növényevőknél ez a tulajdonság egyáltalán nem fontos.

Igaz, hogy a Buriolestes schultzi nem volt okosabb a T. rexnél vagy a Velociraptornál, viszont figyelemre méltó, hogy még egy ilyen kicsi őshüllő is képes volt logikus döntéseket hozni vadászatkor.

A korai triászból származó dinoszauruszok viselkedési szokásait és evolúcióját még nem nagyon értik a paleontológusok, mivel csupán csekély kövület áll a rendelkezésükre, így a mostani felfedezés komoly áttörést jelenthet az őshüllők kutatása területén.