A tudósok úgy vélik, hogy a háttérben a diszautonómia állhat, vagyis az idegrendszer szabályozási zavara, amely a vérerek és izmok működését érinti. A kutatás eredményei új lehetőségeket nyithatnak a régóta félreértett betegség kezelésében. A krónikus fáradtság szindróma (CFS) sokakat teljesen kimerít, és gyakran gondolkodási nehézségeket okoz.

A tünetek jellemzően súlyosbodnak fizikai vagy mentális megterhelés után, amit „post-exertional malaise”-nek neveznek. A kutatók most kimutatták, hogy ezeknél a betegeknél sokkal gyakoribb a diszfunkcionális légzés, amely szoros kapcsolatban állhat a diszautonómiával.

A Frontiers in Medicine folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Dr. Benjamin Natelson (Icahn Orvostudományi Kar) így fogalmazott: „Krónikus fáradtságban szenvedő alanyaink közel felénél volt valamilyen légzési rendellenesség – egy teljesen figyelmen kívül hagyott probléma, ami valószínűleg hozzájárul a tünetek súlyosbodásához. Ezeknek az eltéréseknek az azonosítása új kezelési stratégiákhoz vezethet, végső célként a tünetek csökkentésével.” – idézi a Science Daily

A vizsgálatban 57 krónikus fáradtság szindrómás beteg és 25 egészséges kontroll vett részt. Két napon át végeztek kardiopulmonális terheléses teszteket, amelyek során mérték a szívritmust, a vérnyomást, az oxigénfelvétel hatékonyságát, a vér oxigénszaturációját, valamint a légzés erőfeszítését. A kutatók elemezték a légzési ritmust és mintázatokat, hogy kimutassák a hiperventillációt és a diszfunkcionális légzést.

A krónikus fáradtságban szenvedők

A tanulmány első szerzője, Dr. Donna Mancini (Icahn Orvostudományi Kar) hangsúlyozta: „Míg tudjuk, milyen tüneteket okoz a hiperventilláció, továbbra sem vagyunk biztosak abban, hogy a diszfunkcionális légzés milyen tüneteket súlyosbíthat. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a betegeknek lehet diszfunkcionális légzésük anélkül, hogy tudnának róla. Ez nyugalmi állapotban is előfordulhat.”

Az eredmények szerint a krónikus fáradtságban szenvedők oxigénfelvétele hasonló volt a kontrollcsoporthoz, azonban 71%-uknál mutattak ki légzési rendellenességeket. Közel felük szabálytalanul lélegzett, egyharmaduk hiperventillált, és kilenc betegnél mindkét probléma egyszerre jelentkezett – ilyen kombináció a kontrollcsoportban nem fordult elő.

„Lehetséges, hogy a diszautonómia váltja ki a gyorsabb és szabálytalanabb légzést. Jól ismert, hogy a krónikus fáradtság szindrómás betegek gyakran szenvednek diszautonómiától ortosztatikus intolerancia formájában, ami azt jelenti, hogy rosszabbul érzik magukat, ha állnak és nem mozognak. Ez megemeli a szívritmust és hiperventillációhoz vezet.”

A kutatók szerint a légzési rendellenességek kezelése enyhítheti a tüneteket. Natelson kiemelte: „A jógán keresztül végzett légzőgyakorlatok segíthetnek, vagy olyan könnyed fizikai edzés, ahol a légzéskontroll fontos, például úszásnál. Vagy biofeedback, ami során a légzést mérik, és ösztönzik a folyamatos, gyengéd légzést. Ha a beteg hiperventillál, ezt kimutatja egy eszköz, ami a kilélegzett szén-dioxidot méri. Ha az érték alacsony, akkor a beteg megpróbálhatja csökkenteni a légzés mélységét, hogy normálisabb szintre emelje.”