A szakemberek szerint az agy természetes „hulladékeltávolító” rendszere sok esetben elzáródik azoknál, akiknél a demencia korai jelei mutatkoznak, és ez az eltömődés akadályozza a káros fehérjék – köztük a béta‑amiloid és a tau – kiürülését. A jelenséget megnagyobbodott perivaszkuláris tereknek nevezik, és a kutatók szerint ezek akár évekkel a kognitív hanyatlás előtt láthatóvá válhatnak MRI‑felvételeken.

A vizsgálatot vezető Nagaendran Kandiah docens hangsúlyozta, hogy a felismerés nagy előrelépést jelenthet a korai diagnosztikában: „Mivel ezek az agyi rendellenességek vizuálisan azonosíthatók a kognitív hanyatlás vizsgálatára végzett MRI‑felvételeken, azonosításuk kiegészítheti a meglévő módszereket az Alzheimer korábbi felismerésére, anélkül, hogy további vizsgálatokra lenne szükség.”

A tanulmány első szerzője, Justin Ong, szintén kiemelte, a korai felismerés több időt ad az orvosoknak a beavatkozásra, és lassíthatja a tünetek – például a memóriazavar vagy a gondolkodási sebesség csökkenése – romlását. A kutatás különlegessége, hogy közel ezer szingapúri résztvevő adatait vizsgálta, több etnikai csoportból, ami azért fontos, mert az Alzheimer‑kutatások túlnyomó része eddig kaukázusi mintákra épült.

A számok beszédesek

„A kaukázusi demenciás betegek körében az Alzheimerhez köthető APOE4 gén előfordulása 50-60 százalék, míg a szingapúri betegek esetében ez kevesebb mint 20 százalék.” Ez azt jelenti, hogy a különböző populációk eredményei nem mindig alkalmazhatók egymásra, ezért a régióspecifikus kutatások elengedhetetlenek – írja a ScienceDaily.

A perivaszkuláris terek az agyi erek körül futó apró csatornák, amik feladata a toxikus fehérjék eltávolítása. Ha ezek a csatornák eltömődnek, a terek kitágulnak, és MRI‑n is jól láthatóvá válnak. A kutatók most először mutatták ki, hogy ezek a tágulatok szoros kapcsolatban állnak az Alzheimer korai biokémiai jeleivel. A vizsgálatban részt vevő, enyhe kognitív zavarral élő személyeknél jóval gyakrabban fordultak elő ilyen elváltozások, mint azoknál, akiknél nem mutatkozott gondolkodási probléma.

A kutatók hét Alzheimerhez köthető vérbiomarkert is vizsgáltak, köztük a béta‑amiloidot és a tau fehérjét. A megnagyobbodott perivaszkuláris terek négy biomarkerrel is erős kapcsolatot mutattak, ami arra utal, hogy ezek az emberek nagyobb valószínűséggel halmoznak fel toxikus fehérjéket az agyban.

Meglepő módon az enyhe kognitív zavarral élők esetében a perivaszkuláris terek és a biomarkerek közötti kapcsolat erősebb volt, mint a fehérállomány‑károsodás és a biomarkerek közötti összefüggés, ami arra utal, hogy ez az eltérés még korábbi jelzője lehet az Alzheimer‑kórnak.

További vizsgálatok jönnek

A kutatás klinikai jelentősége óriási lehet. Kandiah docens szerint: „Eredményeink azt sugallják, hogy a megnagyobbodott perivaszkuláris terek egyedi értéket képviselhetnek az Alzheimer korai jeleinek felismerésében.” Dr. Rachel Cheong Chin Yee, a Khoo Teck Puat Kórház geriátriai szakértője hozzátette: „Ezek az eredmények jelentősek, mert azt sugallják, hogy az MRI‑n látható tágult perivaszkuláris terek segíthetnek azonosítani azokat, akiknél magasabb az Alzheimer‑kór kockázata, még a tünetek megjelenése előtt.”

Dr. Chong Yao Feng, a Nemzeti Egyetemi Kórház neurológusa pedig arra figyelmeztetett, hogy az érrendszeri betegségek és az Alzheimer nem különálló jelenségek: „A két betegség szinergikus módon hat egymásra.” Ezért az orvosoknak óvatosnak kell lenniük, amikor MRI‑felvételeket értékelnek, mert a tágult perivaszkuláris terek nemcsak érrendszeri problémára, hanem Alzheimer‑kockázatra is utalhatnak.

A kutatócsoport hosszú távú követéses vizsgálatot indít, hogy kiderüljön, a tágult perivaszkuláris terek valóban előre jelzik‑e az Alzheimer kialakulását. Ha más országokban is hasonló eredmények születnek, az MRI‑vizsgálatok a jövőben rutin eszközzé válhatnak a betegség korai felismerésében.