A Shaanxi tartományban 1974-ben földművesek által felfedezett síremlék, amely az i.e. 221-től i.e. 210-ig uralkodó első kínai császár végső nyughelye, világszerte ismert a terrakotta hadseregéről. A feltárások során a szakemberek azonban mindeddig elkerülték a császár központi sírkamrájának megnyitását.

Az IFL Science beszámolója szerint a régészeti károk elkerülése mellett a szakembereket leginkább az ősi beszámolókban említett védőrendszerek aggasztják. A sírkamra feltárását nehezítő körülményekről Sima Qian történetíró is részletesen beszámolt, aki száz évvel a császár halála után dokumentálta az építkezés részleteit.

“A sírkamrában száz hivatalnok számára készült paloták és kilátótornyok találhatók, valamint ritka műtárgyak és csodálatos kincsek töltik meg” – írta Sima Qian. A történetíró azt is feljegyezte, hogy “a mesteremberek olyan számszeríjakat és nyilakat készítettek, amelyek azonnal kilőnek mindenkire, aki belép a sírboltba. A higanyt a százak folyójának, a Jangce és Sárga folyónak, valamint a nagy tengernek az utánzására használták, és mechanikusan áramoltatták.”

Veszélyes körülmények

Egy 2020-as kutatási dokumentum megerősítette, hogy még ha az ősi csapdák már nem is működnek, a folyékony higany továbbra is jelentős veszélyforrást jelent. “A rendkívül illékony higany a szerkezetben az idők során kialakult repedéseken keresztül szivároghat. Vizsgálataink alátámasztják az ősi krónikák feljegyzéseit a sírkamráról, amelyet vélhetően soha nem nyitottak fel vagy raboltak ki” – állapították meg a kutatók.

A tudósok korábban felvetették nem invazív technológiák alkalmazásának lehetőségét is a sírkamra feltárására, azonban ezek a módszerek egyelőre nem valósultak meg.