Az észak-perui régészek azonosították azt a 3200 éves falfestményt, amelyet egy ősi vályogtemplom oldalára festettek, és amelyről azt gondolják, hogy az esőhöz és a termékenységhez kapcsolódó zoomorf, késes pókistent ábrázol.

A festményt okkersárga, sárga, szürke és fehér festékkel vitték fel a perui La Libertad régió Virú tartományának 15×5 méter nagyságú iszaptégla falára, melyet a régészek tavaly fedeztek fel, miután a helyszín nagy részét a helyi gazdálkodók megpróbálták megsemmisíteni, hogy kiterjesszék avokádó- és cukornádültetvényeiket.

Szakértők úgy vélik, hogy a szentélyt a Kolumbusz előtti Cupisnique kultúra építette, amely Peru északi partvidékén több mint 3000 évvel ezelőtt alakult ki. Régulo Franco Jordán régész szerint a szentély stratégiai elhelyezkedése a folyó közelében arra utalhat, hogy a vízistenségeknek szentelt templomról van szó.

„A szentély pókja a vízhez kapcsolódik, mely hihetetlenül fontos állat volt a spanyol előtti kultúrákban, amelyek az ünnepi naptár szerint éltek. Valószínű, hogy január és március között különleges, szent víz-szertartást tartottak, amikor az esőzések a magasabb területekről jöttek le.”

A régészek szerint a Limától 500 km-re északra fekvő komplexum mintegy 60 százaléka tavaly novemberben megsemmisült, amikor a régió gazdái nehézgépekkel próbálták kiterjeszteni termőterületüket. Jordán elmondta, hogy a helyszínt már nyilvántartásba vették, azonban amíg a koronavírus-járvány véget nem ér, addig nem tudják megfelelően megvizsgálni a leleteket.

A pókisten nem az egyetlen ősi állatművészeti alkotás, amelyet felfedeztek Peruban az elmúlt hónapokban, tavaly októberben ugyanis egy óriási macska alakjára lettek figyelmesek a régészek, amely Kr. E. 200 és 100 között készülhetett. Az alkotást akkor fedezték fel, mikor a Nazca-vonalak geoglifáira néző dombok megközelítésén dolgoztak a helyszínen.