J.P. Thomas, aki másodéves középiskolás, először térdfájdalom miatt fordult orvoshoz, ám hamarosan kiderült, hogy Burkitt-limfómája van, ami egy ritka és gyorsan terjedő daganatos betegség. „Foltok voltak az egész testemen. A koponyámon, a vállaimon, a karjaimon, a csípőmön és a lábaimon is.”

Thomas kezelése alatt barátja, Camilo Henao végig mellette volt a kórházban, és támogatta őt a kemoterápiás kezelések során. Henao akkor így reagált: „Azt gondoltam, ez biztosan nagyon rossz lehet.” Néhány hónappal később azonban Henao maga is rákdiagnózist kapott – írja a People.

A szerepek felcserélődtek

Henao első kemoterápiás hetét így írta le: „Ez volt életem legrosszabb hete.” Ekkor Thomas, aki addigra már befejezte saját kezelését, átvette a támogató szerepet, és barátja mellett maradt a kórházban. Ebben az időszakban tudta meg, hogy ő maga rákmentes.

Thomasnak lehetősége lett volna megkongatni a győzelem harangját a Atlanta Gyermekegészségügyi Központban – ez a hagyomány minden gyógyult beteg számára –, ám ő úgy döntött, várni fog Henaóra. „Miért lenne nekem öröm megkongatni a harangot, amikor a barátom még mindig ugyanazon megy keresztül?” – mondta az ANF-nek.

Végül november 21-én együtt kongatták meg a harangot, ezzel jelezve, hogy mindketten legyőzték a betegséget. Thomas így emlékezett vissza: „Sokat viccelődünk a hajhulláson.” A közös élmény nemcsak barátságukat erősítette meg, hanem példát is mutatott arról, hogy a támogatás milyen erőt adhat a legnehezebb helyzetekben.

A fiúk családjai külön kiemelték a kórház szerepét a gyógyulásban. Henao édesapja szintén megszólalt: „Ez nem egy kórház. Ez a mennyország nagykövetsége a földön.”