Oroszország kisebbségeinek példája mutatja meg, mit jelent a „nácimentesítés”
Vlagyimir Putyin részben a „nácimentesítés” címszója alatt támadta meg brutálisan Ukrajnát, azóta pedig mindenki csak találgatja, hogy ez pontosan mit jelenthet.
Vlagyimir Putyin orosz elnök a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon 2022. június 17-én.
MTI/AP/TASZSZ/Szergej Bobilev
Az Oroszország területén élő tatár etnikumhoz tartozó Farida Kurbangalejeva a Kholod hírportálra írt beszámolójában részletezte, hogy amennyiben az ukránok és a világ tudni akarja, mit jelent az oroszok szájából a „nácimentesítés”, akkor elég végignézniük, mit művelt Moszkva a határain belül élő nem orosz kisebbségekkel.
„Amit Putyin nácimentesítésnek nevez, az nem a nácizmus elleni harc, hanem egy nemzeti identitás elpusztításának vágya, hogy az ukránok ne létezzenek önálló nemzetként. Ezért van az, hogy a megszállt területeken a megszállók ukrán könyveket semmisítenek meg, vesznek ki a könyvtárakból és az iskolákból”
A tatár szerző szerint az Oroszország területén élő nem orosz kisebbségek pontosan tudják, hogy ha nincs önálló nyelvük, akkor kultúrája és identitása sincs az embereknek, ezt pedig mindenki a saját személyen szintjén tapasztalja.
Kurbangalejeva elmondása szerint maga is átélte a „személyes nácimentesítést”, ugyanis gyermekként, otthon mindig tatárul beszélt, azonban amikor elkezdett iskolába járni, a tanárok sikeresen helyeztek rá nyomást, hogy ne használja a nyelvet.
Mint írta, egyetlen év alatt elvesztette a tatár nyelvet és már a saját szüleivel is oroszul beszélt, így már nem érezte magáénak a gondolatot, hogy anyanyelvét meg lehet otthon menteni. Megfogalmazása szerint ezáltal ő is csatlakozott a „nyelvi rokkantakhoz”, akiknek gyermekei nem fognak otthon vagy bárhol tatárul tanulni.
Amikor Tatárföld ragaszkodni kezdett a tatár oktatáshoz, sokan igyekezték ezt elkerülni, mert úgy érezték, ez a jövőjük szempontjából szükségtelen volt, ráadásul Kazanyban csak vidéki tatár nyelvtanárokat találtak, akiket a tanulók és a szüleik elmaradott kollektív munkásoknak csúfoltak.
Kurbangalejeva felidézte, hogy a második világháború előtt a tatárföldi oroszok még megtanultak tatárul, az öregebbek még emlékeznek is néhány szóra, de később egyértelművé vált, hogy az oroszok nem hajlandók megtanulni a kisebbségi nyelveket és egyre dühítőbb módon kezdték diszkriminálni a kisebbségeket.
Mint fogalmaz, ezeket lehet „nácimentesítésnek” nevezni és bár kétségtelenül Putyin vezette be ezt a fogalmat, a módszer nem új: már az Orosz Birodalom és a Szovjetunió időszakában is „egyesíteni” akarták a kisebbségeket – amennyiben az oroszok nyernek Ukrajnában, az ukránokra is ez a sors vár.
Kurbangalejeva szerint van ennek a tragédiának egy másik aspektusa, miszerint még a liberális oroszok sem gondolják úgy, hogy akkora probléma lenne, hogy a kisebbségieknek fel kell adniuk az anyanyelvüket. Mint írja, még a „gyönyörű orosz jövőben” sem fog e tekintetben változás történni.
A tatár szerző emlékeztet, hogy a jelenlegi Oroszországban egyre kevesebben tanulják már az anyanyelvüket, legfeljebb otthon vagy választható oktatásként tudják elsajátítani. Mint mondta, aki ennél többet akar, azt rögtön nacionalistának és „russzofóbnak” nevezik.
