Az 50-es években a rádiócsillagászat megjelenése forradalmasította a világegyetem kutatását. Az ezt követő évtizedekben a kutatók számos fényes rádióforrást azonosítottak, amiket kvazároknak neveztek el. Ezekről később kiderült, hogy galaxisok központi régióiban található szupernagy tömegű fekete lyukakhoz köthetők. Amikor egy csillag túl közel kerül ezekhez az óriásokhoz, az intenzív gravitációs erők darabokra tépik – ezt nevezzük árapály-katasztrófának (TDE), amely hatalmas energiát bocsát ki több hullámhosszon.

Most először figyeltek meg olyan TDE-t, mely nem a galaxis központjában történt. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói által vezetett nemzetközi csapat egy 600 millió fényévnyire lévő galaxisban fedezte fel az AT 2024tvd jelű eseményt, ami mintegy 2600 fényévnyire zajlott a galaxis magjától. A kutatók szerint ez a leggyorsabban fejlődő rádiósugárzás, amit valaha TDE során észleltek – írja az Universe Today.

A megfigyelésekhez a világ legfejlettebb rádiótávcsöveit használták, köztük a Very Large Array-t (Új-Mexikó), az ALMA-t (Chile), az Allen Telescope Array-t (Kalifornia), a Submillimeter Array-t (Hawaii) és az AMI-LA-t (Egyesült Királyság). Az AMI méréseit Assaf Horesh professzor és csapata vezette. Az adatok két különálló rádiókitörést mutattak ki, amelyek minden korábbinál gyorsabban fejlődtek. Számítógépes modellezés szerint legalább két külön anyagkilökődés történt, hónapokkal azután, hogy a csillagot elnyelte a fekete lyuk.

Dr. Itai Sfaradi így nyilatkozott a Héber Egyetem sajtóközleményében: „Ez valóban rendkívüli. Soha korábban nem láttunk ilyen fényes rádiósugárzást egy fekete lyuktól, ami egy csillagot tép szét, ráadásul a galaxis központjától távol, és ilyen gyorsan fejlődve. Ez megváltoztatja, ahogyan a fekete lyukakról és viselkedésükről gondolkodunk.”

A felfedezés arra utal, hogy az árapály-katasztrófák után késleltetett és összetett folyamatok zajlanak, és a fekete lyukak időszakosan újra aktívvá válhatnak. Assaf Horesh professzor így fogalmazott: „Ez az egyik legizgalmasabb felfedezés, amelynek részese voltam. Az pedig, hogy egykori tanítványom, Itai vezette a kutatást, még különlegesebbé teszi. Ez újabb tudományos eredmény, ami Izraelt az asztrofizikai kutatások élvonalába helyezi.”