A 2026-ban bemutatott Project Hail Mary sikere után sok néző keresi azokat a filmeket, amelyek hasonló érzelmi és gondolati mélységgel, ugyanakkor izgalmas űrbéli kalanddal egészítik ki az élményt, és egy tudományos-fantasztikus duplázás részeként továbbgondolhatóvá teszik az emberiség sorsát feszegető kérdéseket. Andy Weir regényének adaptációja egyszerre szórakoztató, megható és filozofikus, ezért természetes igény, hogy a rajongók olyan alkotásokat találjanak, amelyek ugyanebben a hangnemben szólalnak meg, legyen szó magányos hősről, első kapcsolatfelvételről vagy egy bolygó megmentésének súlyos tétjéről.

Alfonso Cuarón Gravitáció című filmje az egyik legkézenfekvőbb választás azok számára, akik a Project Hail Mary feszültséggel teli pillanatait és a világűr könyörtelen közegét szeretnék újra átélni, még intenzívebb formában.

Még a sztori is jó

A történet középpontjában egy kiváló orvosmérnök áll, aki első űrrepülésén vesz részt egy tapasztalt asztronauta oldalán, ám egy váratlan katasztrófa után teljesen magukra maradnak a világűrben, minden biztos kapaszkodó nélkül.

A film szinte fullasztó hangdizájnja és a végtelen csenddel operáló jelenetei rendkívül erősen érzékeltetik az elszigeteltséget, miközben a túlélésért folytatott küzdelem fizikai és lelki dimenzióit egyaránt bemutatják. Bár a hangsúly itt kevésbé a tudományos leleményességen, inkább a puszta túlélésen van, a magány és a kitartás motívuma szorosan kapcsolódik a Project Hail Mary alapélményéhez.

Danny Boyle 2007-es filmje, a Napfény ezzel szemben az emberiség kozmikus jelentéktelenségét és a felelősség súlyát állítja a középpontba, amikor egy űrhajó legénysége arra vállalkozik, hogy újraindítsa a haldokló Napot, és ezzel megmentse a Földet a pusztulástól.

A cselekmény érzelmileg jóval komorabb hangvételű, hiszen a szereplők kimerülten és rettegve néznek szembe feladatuk nagyságával, miközben a küldetés kimenetele szó szerint az emberiség fennmaradását határozza meg. A központi helyzet hasonló, egyetlen űrhajó halad egy haldokló csillag felé, és a legénység tagjai között kialakuló feszültség fokozza a drámai hatást. A kiváló színészi alakítások és Boyle precíz rendezése miatt a Napfény a Project Hail Mary sötétebb tónusú rokona, amely még magasabbra emeli a téteket.

A Csillagok között is etalon

A Collider keiemlte, Christopher Nolan Csillagok között című alkotása grandiózusabb léptékben mesél az emberiség túléléséért folytatott harcról, ám alaphelyzete meglepően közel áll a Project Hail Mary világához.

A Földet éhínség és ökológiai összeomlás sújtja, ezért egy volt NASA-pilóta és kutatókból álló csapata új lakható bolygót keres a galaxisban, miközben az idő és a gravitáció kérdései filozófiai mélységet adnak a történetnek.

Bár Nolan filmje inkább monumentális űropera, ami a látvány és az érzelmi csúcspontok erejére épít, ugyanakkor optimista szemléletet képvisel, és azt sugallja, hogy az emberiség képes túllépni saját határain. A két film együtt azt mutatja meg, hogy a világűrben játszódó túlélőtörténet lehet egyszerre intim és epikus, személyes és kozmikus léptékű.

Az Érkezés még mindig erős

Denis Villeneuve Érkezés című filmje azoknak lehet ideális választás, akik a Project Hail Mary első kapcsolatfelvétellel kapcsolatos motívumát tartották a legizgalmasabbnak, és szeretnék tovább boncolgatni a kommunikáció és az empátia szerepét egy idegen fajjal való találkozás során.

A történet szerint tizenkét hatalmas űrhajó érkezik a Föld különböző pontjaira, és egy nyelvészprofesszor feladata lesz megfejteni az idegenek üzenetét, miközben a világ nagyhatalmai a pánik és a katonai reakció között ingadoznak.

A film csendesebb, szemlélődőbb hangvételű, mégis hasonló alapgondolatra épít, két különböző faj próbál hidat építeni egymás felé, és a kölcsönös bizalom révén elkerülni a pusztulást. Az Érkezés kevésbé kalandos, ugyanakkor mélyen filozofikus élményt kínál, amely szépen kiegészíti a Project Hail Mary derűsebb tónusát.

Egy hasonló sci-fi

A Mentőexpedíció talán a legközelebbi rokona a Project Hail Marynek, részben azért, mert ugyanannak a szerzőnek a művéből készült, és a forgatókönyv adaptálásában is ugyanaz az alkotó vett részt. A történet egy Marsra küldött űrhajósról szól, akit társai halottnak hisznek, és magára hagynak a bolygón, ahol tudományos találékonyságára és humorára támaszkodva próbál életben maradni, miközben jelet küld a Földre.

A film ügyesen ötvözi a kétségbeesést és az optimizmust, és azt hangsúlyozza, hogy a tudomány és az együttműködés képes megoldást találni a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is. Bár itt nem az idegen barátság, hanem inkább a távoli csapatmunka kerül előtérbe, a hangvétel és a problémamegoldás ritmusa szinte természetes folytatásává teszi a Project Hail Mary élményének.