Higgadtan reagált Peking az amerikai hadihajókra, amelyek a Tajvani-szorosban jelentek meg
A szakértők és az elemzők meglepődtek, hogy Kína érdemben nem tett lépéseket az USA provokációjára.
Fotó:
A tajvani haditengerészet Csi Jang osztályú, Ning Jang fregattja a tajvani Csilung kikötõjében 2022. augusztus 5-én. A Tajvant magáénak tekintõ Kína szuverenitása megsértésének tekinti Nancy Pelosi amerikai képviselõházi elnök augusztus 3-i tajvani látogatását, és válaszul több hadgyakorlatot kezdett a sziget körül, amelyek egy része benyúlik a tajvani vizekre is.
MTI/EPA/Ritchie B. Tongo
Az Egyesült Államok tovább feszítette a húrt, miután ismét hadihajókat küldött a Tajvani-szorosba, mondván, hogy kiállnak a szabad hajózás mellett, és ezt minden lehetséges eszközzel meg is fogják mutatni.
De pont ott kell nekik a „szabadságot” hangoztatni, ahol egy apró szikra is elég ahhoz, hogy lángra lobbanjon a lőporos hordó, miután Nancy Pelosi amerikai házelnök is látogatást tett Tajvanon.
A kínaiak ezután nem fogták vissza magukat, nyüzsögtek a harci repülők a sziget fölött, és még rakétákat is kilőttek, hogy megmutassák: Tajvant a saját területüknek tekintik, még akkor is, ha az USA nem így gondolja.
Vasárnap az amerikai haditengerészet két irányított rakétás cirkálót küldött át a szoroson, amelynek a helyzetét másképp értelmezi Kína és az USA. Kína ugyanis a saját vizének tekinti, az USA viszont szabadon hajózható nemzetközi víznek – mindez adódik abból, hogy mást gondolnak a Tajvan feletti felségjog gyakorlásáról.
A CNN arról ír, hogy Collin Koh számára, a szingapúri S. Rajaratnam School of International Studies kutatója, aki adatbázist vezet az átkelésekről, meglepő volt Peking visszafogott reakciója.
A kínai hadsereg keleti hadszíntéri parancsnoksága közölte, hogy figyelemmel kíséri a két hajót, magas készültséget tart fenn, és „készen áll arra, hogy bármilyen provokációt meghiúsítson”.
A kínai Global Times sem vette teljesen komolyan az USA akcióját, és arról írtak, hogy a két cirkáló jelenléte „nem jelent tényleges fenyegetést Kína biztonságára”. Annak ellenére fogalmaztak így, hogy a korábbi áthaladások erős reakciókat váltottak ki.
„Miért nem mentek a kínaiak ennél tovább, tekintve, hogy korábban határozottan ellenezték Washington kinyilvánított szándékát az ilyen átutazások folytatására?” – tette fel a kérdést Koh, amit aztán meg is válaszolt.
Először is, Peking talán óvakodik a „nemzetközi visszavágástól”, mivel az amerikai haditengerészetnek a szoroson való áthaladás korlátozására tett bármilyen kísérletet úgy tekinthetnének, mint ami más nemzetek hajóinak a vízi úton való áthaladáshoz való jogát fenyegetné.
Másodszor, Pelosi tajvani látogatását követően Peking felfüggesztette a kulcsfontosságú katonai kommunikációs csatornákat Washingtonnal, ami növeli a félreértések kockázatát a kínai haditengerészet és az amerikai haditengerészet közötti bármilyen interakció során.
Harmadszor, vannak más területek, ahol Washington és Peking együttműködik, és Kína nem biztos, hogy szeretné ezeket feszegetni, véli Koh, aki szerint „nincs értelme tovább fokozódó feszültséget provokálni, amely potenciálisan összecsapássá fajulhat”.
