„Oroszország számára is egy gyors ukrán győzelem lenne a legjobb”
Dimitrij Szavvin, a Lettországban szerkesztett konzervatív Russian Harbin hírportál egyik szerzője arról írt hosszan, hogy a tavalyi egyik legjelentősebb eseménye az volt, hogy Oroszország több tekintetben is vereséget szenvedett Ukrajna ellen.
Ukrán katonák az Egyesült Államokból küldött ágyúval lövik az orosz állásokat a dél-ukrajnai Herszon térségében 2023. január 9-én.
MTI/AP/LIBKOS
Szavvin a Harbinon megjelent véleménycikkében kifejtette, hogy ez a vereség részben Ukrajna hősies ellenállása, részben az orosz beképzeltség miatt történt, azonban van egy további, rendkívül fontos szempont.
Szavvin szerint ugyanis azért is került ilyen helyzetbe Oroszország, mert nem volt hajlandó csökkenteni a veszteségeit azzal, hogy gyors győzelmet hirdessen még márciusban. Erre pedig alapos okuk lehetett volna.
A szerző szerint akkor kellett volna ezt megtenni, amikor a Donbasszban előreléptek, valamint létre tudták hozni a Krímhez a szárazföldi hidat: amennyiben ekkor visszahúzódnak a február 24. előtti határokhoz, akkor Putyin győzelmet tudott volna hirdetni és nem szenvedett volna ilyen vereséget.
Mint írta, akkor még a Nyugat nem szabott ki ilyen szintű szankciókat, mint amelyek most hatályban vannak, illetve még nem volt ennyire eldöntött kérdés, hogy jelentős mennyiségű fegyverrel támogatják Ukrajnát.
Az ukrán hatóságok ráadásul arról tettek tanúbizonyságot, hogy azt a helyzetet el is tudták volna fogadni, legalább átmenetileg. Ehelyett Putyin azt gondolta, tovább tudja emelni a tétet és még nagyobb győzelmet tud aratni.
Azóta viszont tudjuk, hogy ez totális félreértés volt: a Nyugat Ukrajna mögött áll, Ukrajna pedig nem fogja elfogadni a február 24. előtti határait. Az orosz hadseregről bebizonyosodott, hogy nem kell tőlük rettegni, Moszkva pedig egyre mélyebben függ Pekingtől.
Szavvin jelezte, hogy a Kreml egyértelmű választás előtt áll: vagy minél hamarabb kivonul Ukrajnából, vagy tovább emeli a katonai jelenlétét annak reményében, hogy meg tudja változtatni a jelenlegi helyzetet.
A Kreml egyelőre nem választott, ugyanis egyértelműen látszik, hogy fél elhagyni a háború, mint ahogyan a Szovjetunió Afganisztán lerohanását követően, ugyanis nagyon rettegnek attól, hogy egy „új peresztrojkát” kell akkor indítani.
Szavvin szerint a Kreml ilyen jellegű semmilyen megközelítése, ami Putyin alatt klasszikussá vált, nem fog működni és vissza fog ütni rájuk – nemcsak nemzetközileg, hanem Oroszországon belül is, a saját rezsimjére veszélyesen.
Oroszország potenciálisan Kína második Észak-Koreájává válhat, amiből semmi hasznuk nem származna és csak tovább osztaná meg az elitet. Az, hogy Putyin nem Oroszország céljait szolgálja, már egyértelművé vált, de most már az is erősen úgy tűnik, hogy a saját érdekeit sem képviseli megfelelően.
Szavvin szerint minden túlzás nélkül állítható, hogy Ukrajnában 2023-ban a világ sorsa fog eldőlni: furcsa paradoxon, de Ukrajna gyors győzelme nemcsak saját maga, de Oroszország számára is a legjobb kimenetel lenne.
„Amennyiben Ukrajna nyer és visszakapja a 2013-as határait, megteremtődnek a feltételek a politikai normalizálódásra. Állami egység lehet, egy peresztrojka szerű mesterséges liberalizálás és bele kerülnének azon országok csoportjába, akik ellenzik Kína agresszivitását”
Szavvin szerint ennek az alternatívája, hogy olyan helyzet alakul ki, mint Észak- és Dél-Korea között: Oroszország nemzetközi szankciók hatálya alatt elszigetelt lesz és mindössze egy vazallusa lesz Kínának, mint Phenjan.
