Tréning nélkül dobnak a harctérre civileket az oroszok a Donyec-medencében
Az ukrán sajtó egy meglehetősen aggasztó tendenciáról számolt be, amely szerint számos civilt meglehetősen felkészületlenül küldenek a háború legélesebb pontjaiba.
A február 24-én kitört háború közvetlen előzményének a Donyec-medencében, konkrétan Donyeck és Luhanszk megyék oroszbarát szakadárok által megszállt részén bekövetkezett eszkaláció tekinthető. A szakadárok által uralt területekről nem sok információ érkezik a háború óta, így ott alig tudni, mennyire lehetnek súlyosak a harcok.
A háborút megelőző hetekben rendkívül látványos dolgok történtek Donyeckben és Luhanszkban: az oroszok látványos civil evakuációt hajtottak végre; a szakadárok állandóan megszegték a tűzszünetet, amit az ukránokra kentek; Putyin pedig elismerte a két „népköztársaság” függetlenségét.
Néhány nappal később ki is tört a háború és a déli-, illetve délkeleti fronton egyértelműen az kezdett kirajzolódni célként, hogy szárazföldi folyosót hozzanak létre a Krím-félsziget és a Donyec-medence között. Ehhez olyan városokat kell az oroszoknak bevenni, mint Mariupol, amelyet gyakorlatilag elpusztítottak teljesen, a civil lakosságot pedig humanitárius válságba kényszerítették.
Most pedig olyan információk láttak napvilágot a Donyec-medencéből, amely kifejezetten aggasztó a helyiekre nézve és egy korábbi pletykát megerősítenek: a helyi hatóságok bevetésre kényszerítenek civileket, függetlenül a képzettségüktől.
A Kyiv Independent például a 24 éves Olekszij esetéről is beszámolt, aki a Donyeck megyében található Hresztivkában él. Elmondása szerint a barátait, volt iskolatársait és a korábbi katonáit is kényszerítették az oroszbarát hatóságok, hogy legyenek katonák.
Olekszij kihangsúlyozta, hogy egyikőjük sem szolgált még korábban a hadseregben, mégis az orosz-ukrán háború legélesebb pontjaira vitték őket. A 24 éves férfi elmondása szerint a korábbi szénbányás kollégáiról konkrétan tudja, hogy Mariupolba vitték őket, amely a legkeményebb csatatér volt eddig.
Olekszij elmondása szerint az egyetlen barátja, akit nem soroztak be kényszerűen, a 27 éves Szerhij, aki létfontosságú dolgozónak nyilvánítottak. Ez a kivétel azonban áprilisban lejár, Szerhij nem biztos benne, hogy ezt meghosszabbítják és tart a hatóságoktól, ezért nem is akart beszélni újságírókkal:
Ez egyébként nem elszigetelt eset, az oroszok által uralt területeken, különösen a szakadár donyecki és luhanszki területeken az emberek félnek nyugati újságírókkal beszélni, sokan például abban is biztosak, hogy az orosz titkosszolgálat lehallgatja a telefonjukat.
Olekszkij pedig a Kyiv Independent újságírójának megmutatta a telefonos üzenetváltásait is, amelyből kiderült, hogy valamennyi besorozott barátjának családja azt próbálja kideríteni, hogyan tudnák valahogy visszahozni őket. Az egyik női kollégája például a következőt írta:
Ebben a zárt beszélgetős csoportban több nő is megerősítette, hogy az egyik ismerősüknek már megerősítették, hogy a 18 éves fiát megölték egy csatában. Ezt követően sokan elkezdtek kételkedni az orosz TV-k igazmondásában és inkább ukrán tévécsatornákat kezdtek el nézni YouTube-on:
Egy másik, 25 éves donyecki férfi, aki az orosz hatóságok elől rejtőzve próbálja megúszni a besorozást, elmondta, hogy konkrétan minden férfit megállítanak most már, akár a boltban is. Elmesélte, hogy ha valakinél nincs személyi igazolvány, elviszik egy „rendőrkapitányságra” azonosításra, majd viszik is a mobilizációs pontokhoz.
Az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési adatai szerint a Donyec-medencéből direkt a legélesebb csataterekre küldik a besorozott, tréning nélküli civileket, hogy „akadályokat hárítsanak el és lövészárkokat ássanak”.
A védelmi tárca úgy tudja, hogy a frissen toborzott donyeckiek és luhanszkiak körében 70-80 százalékos a veszteségi ráta. Arról is érkeztek hírek, hogy az oroszbarát szakadárok és az oroszok a Donyecki Kohászai Üzemet használják az elesettek holttesteinek elégetésére, hogy elrejtsék a halálos áldozatok valós számát.