Orbán Viktorral kezdte a hetet a Washington Post, de Zelenszkij is szóba került
Szinte már nem telik el úgy nap, hogy a magyar kormányfő ne bukkanna fel valamelyik fősodratú európai lapban.
Nagyon népszerű téma Orbán Viktor az európai fősodorban, még akkor is, ha a magyar miniszterelnököt többször negatív hanggal emlegetik, az tény, hogy megkerülhetetlen politikus, másrészt valóban számít – pont ezt jelzi, hogy ennyit foglalkoznak vele.
Ezúttal a Washington Post nyitotta a hetet úgy, hogy azonnal Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel hasonlított össze a vezércikkében, amelyről a HVG-t szemlézve a Mandiner írt bővebben.
„Nagyon sok amerikai intett búcsút az ország alapértékeinek és külföldön keres magának új ideált, de ha már ez így van, akkor nem Magyarországot, hanem Ukrajnát kellene modellnek tekinteni” – foglaltak állást július 4-én, a Függetlenség Napján.
George McGovern, elfogadva a demokraták elnökjelöltségét, éppen ötven éve hívta fel a figyelmet: „Gyere haza, Amerika!”, a lap szerint pedig ez most nem is lehetne időszerűbb, ugyanis a társadalom jelentős részén az országtól idegen gondolkodásmód lett úrrá: külföldi diktátorok, zsarnoki hajlamú vezetők hatása alá került.
Úgy vélik, hogy talán Donald Trump hatására lelkesedik a társadalom idegen erős emberekért, példaként említik, hogy republikánusok a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) éves gyűlését Budapestre vitték, hogy Orbán Viktortól tanuljanak.
A vezércikkben kiemelik, hogy a magyar miniszterelnök az általa illiberális demokráciának nevezett rendszert kényszeríti országára, egyesek legrosszabb ösztöneire játszik, amikor riadót fúj a szír menekültek miatt, akik persze sohasem jöttek. Mindemellett azzal is vádolják, hogy elnyomja a szabad sajtót, manipulálja a választási folyamatot, gerjeszti a korrupciót, meggyengíti az igazságszolgáltatást és más bűnöket is elkövet, amivel veszélyezteti a magyarok helyét az unióban.
Majd kiemelik, hogy az ilyen rezsimeknél mindig hatalmas kérdés: mi történik, ha rosszra fordulnak a dolgok és a vezért kiszavazzák a hatalomból? Csendben, elegánsan távozik, a törvény szerint, vagy minden lehetséges eszközt bevet, hogy bármi áron a hatalomban maradhasson.
Úgy fogalmaznak, hogy ha a CPAC zarándokai ihlethez és megvilágosodáshoz akartak jutni, akkor csak egyetlen országgal kellett volna keletebbre menniük: Ukrajnába, ahol az illiberális demokrácia eredményei gusztustalan módon mutatkoznak meg, miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök kérlelhetetlenül „nyomatja” a nemzeti nagyság eltorzított vízióját.
Ugyanis a McGovern-féle 1976-os eszméket a példátlan egységbe tömörülő ukránok testesítik meg, amikor küzdenek a betolakodókkal szemben, miközben a nyugati fegyverekre és szankciókra támaszkodnak. A cikkíró úgy véli, új jelentést adnak a régi, hazafias dalnak, miszerint „a szabad emberek lobogói láttán megremegnek az önkényuralmak”.
Az Egyesült Államokról viszont nem festenek jó képet, amely a mai nemzeti ünnepén megosztott és nyugtalan, de felhívják a figyelmet: megélt rosszabbat is, felkelést, lázadást, terrorizmust, polgárháborút, nagy gazdasági világválságot, de mindig fennmaradt.
A Washington Post egy McGoverntől származó idézettel zárja a véleményt, kiemelve, hogy a korábbi demokrata egy bátor hazafi, aki 35 légi bevetésen vett rész Európában a II. világháborúba, ráadásul még mélyen vallásos is, aki a nemes ügyek támogatásában állt:
„Itt az idő, hogy az Amerika ismét példát mutasson a világnak mindabból, ami igaz és nemes az emberek számára. Hogy több hittel és kevesebb félelemmel éljen együtt. Azzal a megingathatatlan meggyőződéssel, ami még a legnagyobb akadályokat is elsöpri a társadalomban és azt tanítja: valóban fivérek és nővérek vagyunk”.