Nyilvánosságra hozott dokumentumok mutatják, hogyan cenzúrázta Kína a koronavírussal kapcsolatos információkat
A Kínai Kommunista Párt minden erejével megpróbálta befolyásolni a lakosság véleményét a fizikai és online térben – derült ki az egyik, Kína-ellenes hackercsoport által nyilvánosságra hozott dokumentumokból.
A Kínai Kommunista Párt minden erejével megpróbálta befolyásolni a lakosság véleményét a fizikai és online térben – derült ki az egyik, Kína-ellenes hackercsoport által nyilvánosságra hozott dokumentumokból.
Az nem szolgál újdonságként, hogy a kínai központi vezetés megpróbálja befolyásolni a lakosság véleményét a propaganda és a megfélemlítés különböző eszközeivel, azonban a ’Lebuktatott CCP (Kínai Kommunista Párt)’ nevű hackercsoport által megszervezett dokumentumok először mutatják meg ennek széles kiterjedtségét.
A csoport a New York Times és a ProPublica amerikai hírportállal osztotta meg a dokumentumokat, amelyek alá is támasztották a dokumentumok legitimitását. Néhány dokumentumot önállóan a China Digital Times is megszerzett, amely portál elsősorban a kínai online cenzúra jelenségéről és mélységéről szokott oknyomozó riportokat készíteni.
A New York Times pedig arról számolt be az erről készült cikkében, hogy a hackereknek sikerült bejutnia a Kínai Kibertéri Hivatal (CAC) szerveire, ahonnan 3200 pártdirektívát, és 1800 egyéb fájlt tudtak megszerezni. Ezen felül az Urun Big Data Services hálózatait is sikerült feltörni, amely cég a kínai kormánynak szolgáltat megfigyelő szoftvereket.
A dokumentumokból pedig kiderül, hogy a tavaly év végén kitört járványról szóló információk cenzúrázása már jóval azelőtt elkezdődött, hogy a koronavírust egyáltalán be tudták volna azonosítani. A hatóságok folyamatosan irtották azon információkat, amelyek a kínai járványkezelés sikerességét kérdőjelezték meg, emiatt „kellett” meghalnia Li Wengliangnak is, aki legelőször kongatta meg a vészharangot a vírusról.
Az orvos február 7-i halálesete előtt is már aktív volt a CAC, ugyanis relatíve sikeresen, de kontroll alatt tudták tartani a járványról szóló információkat, több eszközzel: bürokratikus közbeavatkozással, sajátos algoritmusokkal, az online hírportálok és a közösségi média platformok folyamatos ellenőrzésével – írja az amerikai hírportál.
Ezen felül voltak még jelentős szervezést igénylő akcióik is a koronavírussal kapcsolatos információk elhallgatása érdekében, például internetes trollok tömegét fizették meg, akik a pártnak a kommunikációját közvetítették a közösségi médiában, valamint a rendes és titkos rendőrségnek is utasításba adták, hogy „hallgattassák el a hangos szivárogtatókat”.
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos narratíva irányítása érdekében a CAC különböző direktívákat adott ki az online hírportáloknak, hogy csak is az állami hírügynökség által készített anyagokat használhatják fel a vírussal kapcsolatos beszámolóik során, valamint kerülniük kellett a 2002-es (szintén Kínában kitört) SARS-járvánnyal való párhuzamok állítását.
Az újságírók, szerkesztők csak arról számolhattak be, amit a párt engedélyezett, amely főleg a vuhani egészségügyi dolgozók hősies küzdelméről, valamint a Kommunista Párt nagylelkű és bátor vírus elleni harcáról szólhattak. Mindezt annak ellenére, hogy a WHO is elmondta a járvány elején, hogy van hasonlóság a SARS-járvánnyal.
A direktívákból az is kiderül, hogy az újságoknak és online hírportáloknak kerülnie kellett az olyan szavakat, mint a „gyógyíthatatlan”, a „halálos” és a „karantén/vesztegzár” azzal az indokkal, hogy „ne keltsenek társadalmi pánikot, és ne árasszák el negatív hírekkel az emberek elméjét”. A CAC például azt is elmondta, hogy a hírportálok inkább „otthoni szórakozásra alkalmas ötletekről” írjanak, hogy enyhítsék az emberek szorongását.
Az egyik, CAC által kiadott pártdirektívában például úgy fogalmaztak, hogy az újságok és az online hírportálok nem kelthetik azt a „hamis érzetet”, hogy Kína koronavírus-járvány elleni harca a külföldi adományokon múlik, és arra kérte a sajtóorgánumokat, hogy minden olyan jelentést hallgassanak el, amely külföldi adományokról, és külföldről vásárolt egészségügyi felszerelésekről szólnak.
Li Wenliang halála azonban láthatóan sokként érte a CAC-ot, és egy időre elvesztették az irányítást a narratíva felett – még ha rövid időre is. A Kínában népszerű, Twitterhez hasonló platformon, a Weibón ugyanis napvilágot látott a CAC tevékenysége, hogy megpróbálják a hírportálok beszámolóit cenzúrázni, melyre válaszul több ezren kommenteltek Li Weibo-profilján.
Az állami szervnek így nem maradt más választása, mint egy időre hagyni, hogy az emberek kifejezzék az érzéseiket, és legfőképp a gyászukat a közkedvelt orvos halála kapcsán. Néhány nappal Li halálát követően azonban elkezdtek eltűnni a gyászposztok, a rendőrség pedig több embert is előállított, akik archiválni akarták a törölt bejegyzéseket.
Február végére azonban lecsillapodtak a kedélyek az orvos halálát követően, így a CAC újra a kormány mögött ült. A propagandagépezet beindult, és a média pártkáderei elkezdték futószalagon gyártani a cikkeket és riportokat, amelyek útján kívánták biztosítani, hogy az emberek ne lássanak mást, csak a Kommunista Párt nyugtató üzenetét, hogy minden a legnagyobb rendben, és irányítás alatt van a vírus.
Egyes kutatók kalkulációi szerint Kínában akár több százezer állampolgár dolgozhat részmunkaidőben a propagandagépezet fogaskerekeit hajtó intézményeknek, különböző „beosztásokban”: vannak, akik a pártot dicsőítő kommentekkel árasztják el a közösségi média, mások pedig „csak” a párt ideológiáját közvetítő posztokat osztják meg.
A WeChat, vagyis a „kínai WhatsApp” szintén kulcsszerepet játszott abban, hogy a kínai lakosok ne jussanak megfelelő információhoz a járvány kapcsán. Például március környékén már tiltották annak a lehetőségét, hogy a felhasználók nemzetközi szervezeteket, mint a WHO és a Vöröskereszt, jelöljenek meg, valamint töröltek minden üzenetet, amelyek más országok járványkitöréseiről szóltak.
Azt már sosem tudjuk meg, hogy vajon az információ szabad áramlásával el lehetett volna-e kerülni azt, hogy a Kínában kitört járvány világjárvánnyá fejlődjön, mindenesetre a WHO is már panaszkodott arra – még ha belső körökben is csak – hogy Kína titkolt, vagy nem osztott meg megfelelő mennyiségben információkat a járványról.
