Meglehet, soha nem érjük el a nyájimmunitást, de oltással biztonságban lehetünk

Még mindig nagyon bizonytalan, hogy hosszú távú, globális nyájimmunitás elérhető-e valaha. Elég valószínű, hogy a koronavírus még olyan helyeken is tovább terjedhet, ahol a lakosság nagy arányban be van oltva, és valószínűleg sohasem lesz véglegesen felszámolva.

A nyájimmunitásnak többféle definíciója létezik, mindazonáltal mindegyik a betegség „reprodukciós számával”, az úgynevezett R-számmal foglalkozik. Ez azoknak az embereknek az átlagos száma, akiknek egy fertőzött személy egy adott időpontban továbbadja a betegséget. Az R-szám attól függ, hogy mennyire fertőző a betegség: a kanyarót gyakran használják példaként, mivel ez az egyik legfertőzőbb betegség. Egy olyan embercsoportban, ahol senki sem immunis a betegségre, egy személy átlagosan körülbelül 15 másiknak adja tovább a kanyarót. Soron kívül Orbán Viktor szerint Karácsony majdnem megakadályozta az érkezését

Azonban ahogy a közösségben egyre több ember válik immunissá, akár védőoltás, akár megfertőződés és gyógyulás révén, minden egyes fertőzött személy egyre kevesebb embernek adja tovább a fertőzést. Végül elérjük azt a pontot, amikor az R-szám 1 alá csökken, és a betegség kezd kihalni. Az 1 alá csökkenő R-szám itt egy olyan populációban van, ahol nincsenek társadalmi korlátozások, tehát a betegség a védettség miatt kezd kihalni, nem pedig az olyan intézkedések miatt, mint a járványügyi korlátozások.

A koronavírus R száma valahol 2 és 4 között van olyan embercsoportokban, ahol senki sem immunis a fertőzésre. Egy egyszerű matematikai képlet alapján az emberek 50-75 százalékának kell immunisnak lennie a vírusra ahhoz, hogy az R-szám 1 alá csökkenjen, és a betegség elkezdjen kihalni egy olyan populációban, ahol nincsenek társadalmi korlátozások.

Néhány kutató a világjárvány során ennek a számításnak bonyolultabb változatait végezte el, de ez az alapötlet áll mindegyik mögött, a nyájimmunitás azonban mozgó célpont: ha például a helyi lakosságban mindenki nagyon ügyel a társadalmi távolságtartásra, a vírus nem is fog annyira elterjedni. Ezért a gyakorlatban a különböző kultúrákban különböző mértékben terjednek a betegségek, így az R-szám helyenként és időben is változik – írja a Medical Xpress.

A koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák biztonságosak és hatékonyak. Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a vitába arról, hogy melyik a jobb, mindegyik képes arra, hogy eljuttasson minket egy olyan pontra, ahol a betegség már nem terjed tovább a közösségben. Egyes vakcinák esetében nagyobb azoknak az embereknek az aránya, akiket be kell oltani, az alapgondolat ettől függetlenül ugyanaz, és annyi embert kell beoltanunk, amennyit csak tudunk, hogy legyen esélyünk a nyájimmunitásra.

Azonban még a nagyszerű vakcinák ellenére is összetett a probléma. Szinte mindig vannak olyan közösségek, amelyek különböző okokból nem immunizáltak, még azokban az országokban is, ahol a teljes lakosság nagy része be van oltva. Ezek a kis közösségek továbbra is megbetegedhetnek és terjeszthetik a betegséget, még jóval azután is, hogy az általános népesség átlépte a nyájimmunitás határát, ami azt jelenti, hogy mindig fennállhat a koronavírus-járvány újabb kitörésének minimális kockázata.

Ráadásul a vírus új változatai is megjelentek. A jelenlegi vakcináink valószínűleg elegendőek ahhoz, hogy a legtöbb ember hosszú távon védettséget szerezzen az eredeti törzzsel szemben. Számos variáns azonban idővel jelentősen csökkentheti a vakcinák hatékonyságát, így egy bizonyos ponton szükség lehet a védőoltások felerősítésére. Még ha le is győzzük a vakcinákkal kapcsolatos tétovázást és a globális tétlenséget, és a világ nagy részét beoltjuk, nem biztos, hogy örökre védve leszünk a vírus ellen, sőt, még a magasabb jövedelmű országok sem biztos, hogy megszabadulnak a vírustól.

Nagyon valószínű, hogy ez a vírus soha nem lesz kiirtva (a világ minden országából kiirtva), s bár lehetnek olyan helyek, ahol a betegség eltűnt, ahol a helyi kampányok sikeresek, de lesznek olyan helyek is, ahol a koronavírus még mindig terjed.