A Mandiner szemlézte Daniel Steinvorth a Neue Zürcher Zeitungban megjelent véleménycikkét, amelyben a szerző azt írja: Brüsszelben egyre többen követelik az egyhangúság elvének eltörlését, amely azonban véleménye szerint reménytelen vállalkozás, ez pedig Orbán Viktornak köszönhető. 

Kiemeli, hogy Emmanuel Macron és Orbán Viktor soha nem voltak különösebben jó barátok, a francia liberális és a magyar jobboldali populista között a legjobb esetben is hűvös volt a viszony.

Úgy véli, hogy mivel Orbán meghiúsította a Franciaország által uniós szinten szorgalmazott adóreformot, a két fél kapcsolata valószínűleg „fagyos” lesz.

A cikk felhívja rá a figyelmet, hogy az EU 27 pénzügyminiszterének múlt pénteki luxembourgi találkozóján Orbán képviselője bejelentette, hogy elutasítják a vállalati nyereségre kivetett globális minimumadó bevezetését – annak ellenére, hogy a kérdésben való megállapodás már régóta biztosnak tűnt. 

A Mandiner hozzáteszi, hogy a Politico diplomatákat idézve azt állítja, hogy a magyar miniszterelnök bosszút akart állni azért, mert a francia elnök nyilvánosan zavarba hozta őt az Oroszország elleni hatodik uniós szankciócsomag körüli vitában.

A magyar miniszterelnökkel folytatott vita ugyanis felszínre hozta az  Európai Unióban az egyhangúság elvéről szóló régi vitát. Mint írják, nem fogadható el, hogy egy ország „túszként” tartsa fogva az egész EU-t – szónokolt nemrégiben Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője.

A szerző kitért arra is, hogy korábban elképzelhetetlen volt, hogy Lengyelország Magyarország ellen szavazzon, és fordítva, hiszen mindkét állam védte egymást.

Az ukrajnai háború azonban megváltoztatta a kapcsolatot, amelyről úgy tartják, hogy megromlott: Lengyelországban, ahol határozottan támogatják Ukrajnát, teljesen érthetetlen Orbán Putyinhoz való közelsége, a szankciókkal kapcsolatos időhúzó taktikája és a fegyverszállítás elutasítása. 

Hozzáteszik: az úgynevezett visegrádi csoport és más korábbi barátai is elhatárolódtak Orbántól. Orbán talán mégiscsak túllőtt a célon.