A kilövellő anyag egy, a jégkéreg alatt rejtőző, kiterjedt óceánból származik, amit a Szaturnusz gravitációs ereje tart folyékony állapotban azáltal, hogy folyamatosan összenyomja és nyújtja a hold belsejét.

Amikor a Cassini átrepült ezekben a víz- és jégrészecskéket tartalmazó csóvákban, nemcsak vizet és sókat, hanem különféle szerves vegyületeket is kimutatott. Mivel a szerves molekulák folyékony vízben oldódva az élet kémiai előfutárai lehetnek, a felfedezés akkoriban azt a reményt keltette, hogy az Enceladus óceánja akár lakható is lehet.

Egy friss kutatás azonban árnyalja ezt a képet. A vizsgálatot vezető Dr. Grace Richards, az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) munkatársa szerint „a prebiotikusnak tartott molekulák helyben is kialakulhatnak sugárzási folyamatok révén, nem feltétlenül a felszín alatti óceánból származnak”. A kutatócsoport azt feltételezi, hogy a Szaturnusz erős mágneses mezeje nagy energiájú részecskéket csapdáz, amelyek folyamatosan bombázzák az Enceladus jeges felszínét, és ennek során szerves vegyületeket hoznak létre.

A hipotézis tesztelésére a csapat laboratóriumban modellezte az Enceladus körülményeit: vízből, szén-dioxidból, metánból és ammóniából álló jeget készítettek, majd mínusz 200 Celsius-fokra hűtötték. Ezután ionokkal bombázták a mintákat, hogy utánozzák a Szaturnusz környezetében tapasztalható sugárzást. Az eredmények figyelemre méltóak voltak: a sugárzás hatására többek között szén-monoxid, cianát és ammónium keletkezett, valamint aminosavak molekuláris előfutárai – ezek a fehérjék alapvető építőkövei, amelyek az élet ismert formáiban létfontosságú szerepet játszanak – írja az Universe Today.

Bár a kutatás azt mutatja, hogy a szerves vegyületek nem feltétlenül az óceánból származnak, ez nem zárja ki, hogy az Enceladus mélyén lévő víztömeg alkalmas lehet az élet fenntartására. Ugyanakkor figyelmeztet: önmagában a szerves molekulák kimutatása a csóvákban nem bizonyítja a lakhatóságot. A következő nagy kihívás annak meghatározása, miként lehet megkülönböztetni az óceánból származó szerves anyagokat a sugárzás által a felszínen létrehozottaktól – ehhez pedig a jövőben fejlettebb űrmissziókra lesz szükség, például a jelenleg az Európai Űrügynökség által a 2050-es évekre tervezett küldetésre.