Sivatagban tiszta víz termelésére felhasználható napelemekkel rukkolt elő egy kutató
A napelemekbe érkező napsugárzásból kinyerhető energia legnagyobb része kárba vész, ezért gondolták úgy, érdemes lenne növelni a hatásfokon.
Pixabay
Kutatók már évtizedek óta azon gondolkodnak, miként lehetne több elektromos áramot kicsikarni a napelemekből – többek között olyan eljárásokat találtak ki, mint például a szilícium kvantumpontokkal történő helyettesítése, melynek révén a fényből plusz energia nyerhető ki.
A szaúd-arábiai Abdullah Király Egyetemen dolgozó Peng Wang energiatechnológiai professzor azonban más módon közelítette meg a napelemekből eredeztethető hő és energia felhasználását.
A Cell Reports Physical Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban ismertette először a kutató azon vívmányát, melynek segítségével az egyébként használhatatlan energiát sivatagi levegőből történő vízkinyerésre lehet alkalmazni.
Egy olyan típusú hidrogélt fejlesztett ki, melynek két kulcsfontosságú eleme van: az egyik a higroszkópos só, ami vonzza a vízmolekulákat, a második pedig egy összekapcsolt polimerszerkezet, amely rendkívül porózus, ezáltal rengeteg helyet hagy a vízmolekuláknak, hogy össze tudjanak gyűlni a belsejében.
Ha a két komponenst összerakjuk, akkor együttesen úgy viselkednek, mintha önfelszívó tulajdonsággal rendelkező szivacsok lennének, és egy mátrixot alkotnak, ezáltal jelentősen növelhető azoknak az anyagoknak az energetikai hatásfoka, amelyeket ellátják ezekkel az összetevőkkel.
Wang hidrogélje azért is különleges, mert sokkal alacsonyabb hőmérséklet mellett engedi a vízmolekulák elpárolgását, a napelem hátuljában keletkező, felesleges hőmennyiség például 50 Celsius-fokkal is magasabb lehet a levegő hőmérsékleténél, ami elég ahhoz, hogy működjön a módszer.
