A műanyagszennyezés megszüntetéséhez nem elegendő áttérni az üvegcsomagolásra
Szakértők szerint sem az üveg, sem a műanyag nem jelent megoldást a csomagolás miatt keletkező környezetszennyezés felszámolására, a megoldás a gyártók és fogyasztók hozzáállásában rejlik.
Fotó: Nadezhda / Twenty20 Ugyan a 2000-es évek elejéig Magyarországon is betétdíjas rendszerrel működött az műanyag palackok és üvegek visszaváltása, az évek során az ehhez szükséges infrastruktúra olyannyira elöregedett, majd elégtelennek bizonyult, hogy ma már a legtöbb gyártó eldobhatónak szánt üvegcsomagolásban árulja termékeit.
A fogyasztókra hárul a feladat, hogy a feleslegessé vált üveget a megfelelő hulladékgyűjtőbe helyezze, de sajnos sem a gyűjtőkonténerek számát, sem pedig a fogyasztói felhasználást tekintve nem teljesítünk túl jól, ráadásul a Humusz Szövetség szerint az újrahasznosítás könnyen szolgáltathat ürügyet a túlfogyasztásra.
Budapesten jelenleg 128 olyan hulladéksziget működik, ahol csak üveggyűjtő konténerek találhatók, és 87 olyan gyűjtő, ahol a fehér és színes üvegen kívül más típusú szelektív hulladékot is el lehet helyezni, az eloszlás viszont korántsem egyenletes; egyes városrészekben néhány utcát kell csak sétálni a szelektív konténerbe szánt üveggel, Csepelen azonban mindössze két, kizárólag üveggyűjtésre szánt hulladéksziget működik.
A szelektív hulladékgyűjtési infrastruktúra országos szinten sem egyenletes, a vidéki nagyvárosokban a lakosság számához viszonyítva akár jobb is lehet a helyzet, mint a fővárosban – például Győrben vagy Debrecenben -, a legtöbb vidéki szolgáltató azonban csak a megyeszékhelyeken és nagyobb településeken hoz létre gyűjtőszigeteket, a műanyag- és fémhulladékot pedig a kommunális hulladékkal együtt, háznál gyűjtik.
Bár egy ideig úgy tűnt, hogy az üvegpalackok kiszoríthatják a műanyag palackokat, ezek visszaváltását évekkel ezelőtt megszüntették, az egyik legnagyobb hazai gyártó, a Coca-Cola indoklása szerint a fogyasztói szokások változása miatt – olvasható a Qubit cikkében.
2020-ban aztán az Országgyűlés megszavazta a hulladékgazdasági törvénycsomagot, amelynek értelmében 2023. július 1-től kötelező lesz visszaváltani az italcsomagolásokat, a szabályozás pedig az egyszerhasználatos csomagolásokra is kiterjed, így az gyártóknak és forgalmazóknak fel kell készülniük az újrahasznosítást támogató rendszerek üzemeltetésére.
Minderre azért van szükség, mert a műanyagszennyezés hatalmas méreteket ölt, a nem megfelelően kezelt üveghulladék pedig az erőforrások mértéktelen pazarlását jelenti. Az EU célja, hogy 2025-re a tagországok a települési hulladák legalább 55 százalékát újrahasznosítsák, 2030-ra pedig minden műanyagcsomagolásnak újrahasznosítható anyagból kell készülnie.
Persze hiába a gyártók minden erőfeszítése, végül a fogyasztókon múlik, hogy a csomagolásokat valóban a szelektív kukába helyezik-e használat után. Jelenleg nem állunk túl jól ezen a téren, az Environmental Investigation Agency idei becslése szerint a műanyagok csupán 9 százalékát hasznosítják újra.
A műanyagok használatának megszüntetése sem jelentene megoldást, mert mostanra olyannyira életünk részévé vált, hogy nem lehet megszabadulni tőle. Bizonyos területeken – például az italos palackok gyártása terén – verhetetlennek bizonyul; ha az italokat üvegpalackba töltenék, a megnövekedett tömeg miatt a szállítás jóval nagyobb terhet róna a környezetre, egyben gazdaságtalanabbá válna.
A műanyagról üvegre történő átállásnak csak akkor lenne értelme, ha a gyártók olyan üvegeket használnának, amelyeket újrahasznosításra terveztek, tehát a betétdíjas rendszer jelentheti a megoldást. A visszaváltást azonban akadályozhatja a túl messze található gyűjtő, illetve az áruházak által szabott feltételek, például a visszaváltásra szabott határidők, amelyből könnyen kifutnak például az olajos- vagy borosüvegek.
Az legtöbb lakossági üveghulladékból többnyire nem is palack lesz a körülményes feldolgozás miatt, mivel a szállítás során apró darabokra törnek. Ahhoz, hogy a törmelékből üvegtárgyak készüljenek, körülbelül 1 000 Celsius fokos kemencékre van szükség, így a folyamat rendkívül energiaigényes. Az energiaárak emelkedése miatt egyre nagyobb szerepet kap a másodlagos felhasználás, vagyis az összetört üveghulladék az útépítés vagy magasépítés során kerül felhasználásra.
Kézenfekvőbb lenne újrafeldolgozás helyett újrahasználatban, így visszaváltásban gondolkodni, a szabályozó szervek azonban nem írják elő a kereskedők és gyártók számára a megfelelő infrastruktúra létrehozását; így hiába a gondos fogyasztói magatartás, a szelektívbe helyezett üvegpalackok az aszfaltba keverve kapnak új életet.
A Humusz Szövetség szakértői, Bödecs Barnabás és Szabó György szerint arra lenne szükség, hogy a fogyasztói és gyártói hozzáállás is változzon; kevesebb legyen az eldobható csomagolás, a fogyasztók pedig használják újra, amit lehet, a hulladékot pedig a megfelelő módon helyezzék a gyűjtőkbe. A legfontosabb azonban a túlfogyasztás visszaszorítása lenne, ami hosszabb távú szemléletformálást követel.
