Az agyszövetek vizsgálata során a kutatók megdöbbentő felfedezést tettek, ugyanis a The New England Journal of Medicine folyóiratban publikált tanulmány szerint a mikro- és nanoműanyagok mennyisége folyamatosan növekszik az emberi agyban. 

„Az eredmények egyaránt fontosak és aggasztóak” – nyilatkozta Raffaele Marfella, a nápolyi Campania Luigi Vanvitelli Egyetem kardiovaszkuláris kutatója, aki munkatársaival korábban kimutatta, hogy a véredényekben található műanyag részecskék mennyisége összefüggést mutat a szívinfarktus, az agyvérzés és a halálozás kockázatával.

Folyamatosan emelkedő értékek

A kutatók 91 agymintát elemeztek különböző módszerekkel, amelyeket 1997 óta elhalálozott személyektől gyűjtöttek. A mérések egyértelműen növekvő tendenciát mutattak. A mikro- és nanoműanyagok átlagos koncentrációja 2016 és 2024 között mintegy 50 százalékkal emelkedett, grammonként 3345 mikrogrammról 4917 mikrogrammra.

Andrew West, a Duke Egyetem idegtudósa és a tanulmány társszerzője elmondta: „Az agyban talált műanyag mennyisége szinte hihetetlen. Magam sem akartam elhinni, amíg meg nem láttam a különböző mintákon végzett tesztek összes eredményét.”

Richard Thompson, a Plymouthi Egyetem mikroműanyag-szennyezéssel foglalkozó szakértője szerint ugyanakkor ez nem meglepő, figyelembe véve a műanyagok mindennapi jelenlétét. „A mikroműanyagok jelen vannak az ételeinkben, az ivóvízben, sőt még a levegőben is” – fogalmazott a kutató. Korábbi vizsgálatok kimutatták már ezeket a részecskéket a tüdőben, a belekben, a vérben, a májban és a méhlepényben is.

Váratlan eredmények

A 2024-ben gyűjtött mintákban az agyszövetben található műanyag koncentráció körülbelül tízszerese volt a máj- és veseszövetben mért értékeknek, ami azt jelenti, hogy a vér-agy gát, amely általában megakadályozza számos anyag bejutását az agyba, láthatóan nem jelent akadályt ezeknek a polimereknek.

Phoebe Stapleton, a New Jersey-i Rutgers Egyetem toxikológusa szerint a következő lépés annak megértése, hogy milyen hatást fejtenek ki ezek az anyagok az agyban, és hogyan reagál rájuk a szervezet. A szakember szerint nemcsak a mennyiség, hanem a részecskék alakja is meglepetést okozott, az agyszövetben ugyanis vékony, éles részecskéket találtak, nem pedig kemény szemcséket.

Érdekesség, hogy a demenciával diagnosztizált betegek agyában magasabb műanyag-koncentrációt mértek, azonban ez önmagában nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést.

Nyitott kérdések

A kutatás eredményeit ugyanakkor óvatosan kell kezelni. A viszonylag kis mintaszám, a szennyeződés kockázata és a mérési változékonyság mind megnehezíti az értelmezést, ráadásul mivel a vizsgálat nem követte nyomon élő személyekben a műanyag szintjének változását, egyelőre nem ismert, hogy ez időben hogyan alakul.

West szerint továbbra is számos kérdés vár megválaszolásra, többek között az, hogy miként jutnak be a műanyagok az agyba, eltávolíthatók-e onnan, és ami talán a legfontosabb, hogy milyen egészségügyi következményekkel járnak.