A műanyag már a múlté, de valóban lebomlanak a lebomló zacskók?
Sok téves információ kering a biopolimerekkel kapcsolatban, most azonban tiszta vizet öntünk a pohárba.
Fotó: chibelek / Twenty20A műanyaghulladék elképesztő mennyisége súlyos környezetszennyezést okoz, amelyhez jelentősen hozzájárul a boltokban díjmentesen elérhető egyszer használatos műanyag zacskók használata. Az Európai Parlament és Tanács még 2015-ben módosította a csomagolási hulladékról szóló irányelvet, hogy mérsékelje a hordtasakok felhasználását, és fizetőssé tegye azokat – az elképzelés szerint ez arra ösztönözte volna az embereket, hogy csak annyit vigyenek magukkal, amennyit feltétlen szükséges.
Bár hazánk sikeresen teljesítette a 2019-es limitet, a COVID-19 miatti intézkedések következtében ismét megnövekedett a műanyag zacskók használata. Ennek csökkentése felé tett nagy lépést az Auchan azzal, hogy az összes áruházából kivonta a megszokott, gurigáról téphető tasakokat, a számítások szerint évi 172 tonna műanyaghulladékkal kevesebbet termelve ezzel.
Számos félrevezető információ terjed azonban a helyükre lépő biopolimerekkel kapcsolatban, mint például az is, hogy valójában nem is bomlanak le, csak mikroműanyagokra esnek szét. A Műanyagipari Tudományos Klaszter elnöke, Dr. Belina Károly professzor vállalta, hogy eloszlatja ezeket a tévhiteket.
„Először is a megújuló forrásból előállított biopolimerek nem kőolajalapúak, és igenis lebonthatók biológiai úton, igaz, bizonyos mikroorganizmusok és megfelelő körülmények hatására. A velük való találkozás során szemmel nem látható részekre esnek szét, és a bomlástermékek nem szennyezik a környezetet vagy a komposztot, mert CO2, víz és biomassza keletkezik. Tehát nem arról van szó, hogy nem bomlanak le, hanem arról, hogy nem önmaguktól bomlanak le!”
– magyarázta a professzor.
Kifejtette, a komposztálható anyagok lebontásához mikróbákra, oxigénre, nedvességre, megfelelő hőmérsékletre és időre van szükség, és bár valóban léteznek olyan biopolimerek, amelyek ipari komposztálást igényelnek, ezek is lebonthatók – olvasható a dontwasteit cikkében.
Míg a korábban forgalmazott műanyag termékek között akadt olyan, ami fény hatására mikroműanyaggá aprózódott, a biopolimerek esetén nem beszélhetünk ilyen típusú műanyagszennyezésről, és ha a lebomlás során keletkező mikroszkópikus szemcsék be is jutnak az emberi testbe, nem okoznak gondot, mert szervezetünk elbontja őket.
Annak megállapítására, hogy komposztálható-e a kezünkbe akadt zacskó, a legbiztosabb, ha a TÜV AUSTRIA független tanúsító szervezet komposztálható logóját keressük rajta. Ezen az OK compost HOME vagy az OK compost INDUSTRIAL felirat szerepel, valamint egy S betűvel kezdődő négyjegyű számkód.
Az OK compost HOME feliratot viselő zacskót nyugodtan kidobhatjuk a kerti komposztálóba, ahol a mikróbák idővel elvégzik a feladatukat. Amennyiben az otthoni komposztálás nem alternatíva, a lebomló tasakokat a kommunális hulladékok közé kell dobni, nem pedig a szelektív gyűjtőbe.
